Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig

A BATTHYÁNY BIRTOKOK URADALMI CSELÉDSÉGE31

A 19. század közepéig a Batthyány uradalmakban a jobbágy-földesúri viszony lényegesen különbözött a határos, Stájerország nyugati részén és Alsó-Auszt- riában érvényesülőtől. Az adókat (pénz- és terményjáradék) és a szolgáltatásokat (robot, hosszúfuvar stb.) még nem pénzben, hanem természetben teljesítették. Itt a földbirtokosság középkori-koraújkori rendszere az allodiális gazdaságok szakaszos kiépülésével (majorságok, juhászatok stb.) a 19. század közepéig fennmaradt. Ennek jellegzetes elemei voltak a robot és a hosz- szúfuvar. Utóbbit a parasztoknak lakóhelyüktől távoli helyeken (Grác, Bécs, Sopron stb.) kellett teljesíteniük, mely azt eredményezte, a jobbágyok saját gazdaságuktól több napig távolmaradni kényszerültek. A robot „mértéktelen” volt, azaz a jobbágynak bármikor munkát kellett végeznie, ha azt a földesúr vagy egy uradalmi tisztviselő kívánta. A 18. század első felében Batthyány I. Zsigmond és fia, II. Zsigmond hozzáláttak, hogy egyes falvakkal a szolgáltatásokról és mindenekelőtt a teljesítendő robotról szerződéseket kössenek. A szerződések az ilyen, „kontraktuális falvak” lakóinak előírták, hogy melyik urasági birtokon milyen munkát - szántás, aratás, cséplés, szüretelés stb.- kell végezzenek egy adott év során.33

Mária Terézia 1767-ben kiadott úrbáriuma első alkalommal rögzítette és „örök időkre” írásba foglalta a jobbágyok adófizetési és robotteljesítési kötelezettségét. Az addig nem szabályozott robotot annak szabályozott teljesítése váltotta fel, melynek nagysága a belső telek nagyságával volt arányos. Egy egész telek után ajobbágy évente 52 napi, ökörrel vagy lovai végzendő igásrobotot vagy 104 nap kézi robotot kellett teljesíteni. A falvak és mezővárosok valamennyi lakója köteles volt földet művelni, továbbá a gabonát betakarítani és csépelni, a szemesterményt és a szalmát a magtárakba szállítani, illetőleg meghatározott helyeken elraktározni, a réteket kaszálni, a szénát és a sarj út összegyűjteni, a szőlőt megművelni, szőlőt préselni és a bort a pincékbe szállítani stb.33

A földesúri birtokok teljes megművelése így a 19. század közepéig a jobbágyok robotmunkájával történt. Emiatt a szükséges cselédek száma - még az olyan nagy gazdaságokban is, mint például a dornói (ma: Dornau, Ausztria), ahol 1842-ben kilenc személyt írtak össze - rendkívül alacsony volt. A földesül! birtokok cselédeket szinte kizárólag az állattenyésztésben (majorságok, juhászatok) és a tejgazdaságban alkalmaztak.

A majorságok és a juhászatok cselédeinek helyzete alapjaiban különbözött az uradalmi jobbágyok cselédeinek helyzetétől. A parasztok, az iparűzők és kerekedők cselédeire és cselédlányaira a háznál szokásos jog előírásai vonatkoztak, és emiatt a patriarchális társadalomban a ház urának parancs- és büntető hatalma, a házimunkát végző cselédlányok pedig a ház úrnője irányítása alatt álltak. A cselédek élelmet és szállást, gyakran pedig ruhát is, azaz teljes ellátást kaptak, úgy hogy a pénzbeli juttatás csekély szerephez jutott.

Az uradalomi birtokokon a cselédeket részben más rendszer szerint alkalmazták, de ugyanúgy fizették őket, mint a jobbágyok cselédeit. A ház urával kapcsolatos jogi kötöttség megszűnt, és gyakran maguknak kellett gondos