Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Bagi Zoltán: „Minemő nagj nyomorúságokban lett ligyen a’ nemes város” – Kőszeg város terhei a kurucok első dunántúli hadjáratának idején

városban szállást jelöljenek ki, mint ahogyan „egy Commissariust illet."4* Kőszeg vezetése azonban Lodi Jánost és a kamarást kiküldve az ezredes kapitány tudtára adta, hogy a katonák eltartásához sem szénája, sem abrakja, sem pedig készpénze nincsen. így el is küldték a nótáriust Károlyihoz ez ügyben, s minden órában várják a kedvező válasszal vissza: „megh irt okokra nizve mik imitálhassa magát fönt nevezet Nicky Pál Commissariussághbéli tisztinek acceptiojában."40

Január 26-ai keltezéssel Vas vármegyétől érkezett parancs a városhoz, amely értelmében a kőszegi tanácsosoknak legalább 60 lovast kellett kiállítaniuk és a vármegye zászlaja alatt a rohonci (ma: Rechnitz, Ausztria) táborba küldeniük. Emellett a kurucok pandorfi (ma: Pamdorf, Ausztria) táborába 35 köböl50 (2 porcio = 70 dica) zab és négy marha küldésére kötelezték őket.51 A városi jegyzőkönyv január 28-ai bejegyzése szerint az ellátmány összegyűjtéséhez hozzá is kezdtek.52 A csapatállítás terheit azonban a városvezetés mindenképpen el akarta kerülni. Már másnap megírta tehát Hevenesy János alispánnak, hogy addig legyen türelemmel a csapatok kiállítását illetően, míg Károlyitól válasz nem érkezik az ügyben tett kérelmükre. A főbíró ugyanis felvette a kapcsolatot Tallián Sándorral,58 hogy adja elő kérésüket Károlyinak. A néhány héttel azelőtt Talliánnak adott 100 forint most térült meg, hiszen a „közvetítő” január 31- én azt írta a kőszegieknek, hogy „Köszegh várossá elightelen az Inswrectjora ezért maradgyanak othon. hanem az hadak számára adgyanak anyit az mjnt Instructioban volt J’54 Soraihoz hozzáfűzte még, hogy az alispán úrnak ebben az ügyben semmi hatalma sincs.55 A február 3-ai jegyzőkönyv tanúsága szerint az alispán keveset törődött mind a kőszegiek kérésével, mind Károlyival, hiszen a következőket válaszolta: „annak megh kői lenni, mert edgyüt köl élnnünk- halnnank és ha megh köl halnunk, ne hallyunk Barom módón, és ha ugyan a Melt[oságos] G[ene]ralistulis volna megh engedve AT[emes] Városnak, Hogy Táborban ne küldgyön eo nem engedi mert a’ Arfemes] Város a' Tfekintetes] AT| eines] Vármegye közén vagyon.”56 Hevenesy ekkor már értesülhetett Deső János Benők István kőszegi főbírónak január 31-én a Károlyinak küldendőkről írt leveléről, hiszen felszólította a várost, hogy ezeknek, illetve az ellátásra kért javak előteremtésével foglalkozzon. A listán a generális saját szükségletére kívánt fűszereket, gyümölcsöket, fegyvert, csizmát, asztali edényeket, szöveteket és ruhákat sorolta fel.57 Mindezek mellett Károlyi február 4-én Kismartonban (ma: Eisenstadt, Ausztria) írt levelében felszólította Kőszeget, hogy a már többször kért lőport szállítsák el a táborába.58

A város követséget küldött Károlyihoz, hogy előadják a város szegénységét, s hogy nincs olyan mesterember, aki ón tálakat tudna csinálni. A február 8-ai jegyzőkönyvi bejegyzés szerint a generális erre azt felelte, hogy „nem az en akaratom, en k[e]g[ye]lmetektül sémit sem kivanok, hanem ... /o[e]c/(ye] / [me] Lek igert vala a' katonák számára a1 mint nekem Ocskaj és Tallian Sándor uraimék refferálták 100 dolmányt 100 nadrághot és 52 mentét azért k[e]g[ve] Imetek aztpr[ae\stállya.”50 A küldöttek által ezek kompenzációjára felajánlott 400 forintot Károlyi visszautasította, s kérte a ruhákat, majd „utollyára a' menüket abban tudta, mondván a' mennyit adhatunk adgyunk.”60 A tárgvalá20