Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Sudár Lászlóné Molnár Zsuzsanna: Kiegészítés a Cronica Chepregiensis történetéhez
Csepregi Ferencet nevezte meg az eredeti kézirat gazdái közül. ... Csepregi Ferenc és Bóinffi Farkas ugyanannak a hártyakéziratnak voltak egymást követő tulajdonosai. ”1!) - írta Jakó Zsigmond a fent megnevezett tanulmányában. Ezzel a megállapításával korrigált minden téves feltevést, ami a Csepregi-kódex és Csepregi Ferenc neve körül keringett. A fenti szerző szerint a Teleki- és a Csepregi-kódex jelenti az erdélyi történet középkori elbeszélő kútfőivel való tudományos foglalkozás kezdeteit. Teleki Sámuel kötődése a Bánffi-, illetve a Csepregi-kódexhez az átlagos érdeklődésnél jóval erősebbnek bizonyult. 1777-ben elkérte tanulmányozásra Bánffitól, és közel 2 évtizedig nem adta vissza. Feltételezhető, hogy könyvtára számára akarta megszerezni.80 Teleld Sámuel és az Aranka György együttműködésével 1791-ben alapított Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társasághoz tartozó értelmiségiek ismerték a könyvtáralapító kötődését a hártyakézirathoz.81 Benkő József tervezett kiadványát, a Scriptores remm Transsylvanicarum című szöveggyűjteményét szerette volna 1784-ben Göttingában kiadni, és az első számba a Csepregi-kó- dexet elhelyezni.88 Mivel ez nem sikerült, a Nyelvmívelő Társaság foglalkozott a kiadás gondolatával 1795-ben is. A marosvásárhelyi jegyzetelt másolatból az olvasható ki, hogy Teleki előkészítette a szöveget a kiadásra. Egy másik forrásban arról olvashatunk, hogy tervezte a Cronica Chepregiensis kiadását, és ezért csináltatott másolatot róla. A exemplár készítésének pontos dátumával, és a másoló nevével nem találkoztam az irodalomban.83 A kódex további történetéhez hozzátartozik, hogy Bánffi halála után 1 évvel Teleki a testamentumban rögzítetteknek megfelelően visszaadta a kódexet a nagyenvedi kollégium könyvtárának. A továbbiakban Jakó Zsigmond segítségével ismerkedünk azzal a személlyel, akiről a Bánffi-kódex a nevét kapta. A Teleki Téka katalógusában leírtak segítették hozzá az erdélyi kutatókat, köztük Jakó Zsigmondot is, a névadó személyének a tisztázásához: ,/l Teleki-féle katalógusban tulajdonosnak említett Csepregi Ferencet ugyanis kétségtelenül az 1758-ban elhunyt Csepregi Turkovics Ferenc kolozsvári református kollégiumi professzorral kell azonosítanunk. Csepregi már apjától, a szintén Kolozsvárott tancirkodó Csepregi Mihálytólf84 szép könyvtárat örökölt, de maga is nagy könyvbarát hírében állott. Orientalisztikai és történelmi munkákban gazdag gyűjteményét halála után a kolozsvciri református kollégium vásárolta meg. Könyvtára azonban az értékes kéziratairól volt ismeretes a kortársak előtt. Főként az egzotikumnak tekintett »... sok szép Napkeleti Manuscriptumai« keltették fel az érdeklődést kéziratai iránt. [Rajczy is megnevez tanulmányában egy görög és egy héber kéziratot.] Ezek egy részét Csepregi az utolsó fejedelm i török tolmács, az emlékíró Rozsnyai Dávid (1641-1718) gyűjteményéből szerezte, és még életében a kolozsvári kollégiumnak ajándékozta. ”85 Végül szólni kell a nagyapáról, Csepregi Turkovics Mihálvról, aki valójában Csepreg szülötte, tudós, író és fordító. Rajczy nagyon jó előérzettel csatolta a 17. századi könyvkiadás fejezetéhez Csepregi Turkovics Mihálv- ról tudottakat. Farkas Sándor művében, a „Városunk szülöttei” fejezetben 3. sorszámmal említi Turkovits Mihályt 1648-ból. Nevét csillaggal jelölte, ami 9
