Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
KÖNYVESPOLC - Kelhert Krisztina: Görög Sándor: Repkényszaggatás. Önéletrajz, családtörténet, korrajz a 20. századból
rezsim diktatórikus időszakával, egyetemistaként az 1956. évi forradalommal, majd akadémikus gyógyszerkutatóként a rendszerváltás „csendes forradalmával”. Családjától megfosztva, csaknem teljesen egyedül kényszerült felnőni, öntudatára ébredni, s helytállni. Pályát, világszemléletet, politikai utat választani a 2. világháborút követő kaotikus, kiégett világban úgy, hogy mégis volt ereje etikai, humánus, szépségekre nyitott világnézet kialakítására. Tulajdonképp ezeknek az egyéni történeteknek és stratégiáknak, valamint az általános ideológiáknak és történelmi folyamatoknak az összefonódása, kapcsolódása adja az önéletrajz rendkívüli értékét. Hiszen Görög Sándor munkája nem csupán egy család több generációjának élménygazdag, megrázó és őszinte sors- vagy sorstalanságtörténete. Nem csupán olykor drámai, olykor mosolyra derítő olvasmánya széleskörű közönségének. De páratlan és kihagyhatatlan - hiteles iratokra és orális elbeszélésekre építő - forrásgyűjteménye is a 20. század történeti kutatásának, akár hely-, akár társadalom-, akár Holocaust-, akár gyógyszerészettudomány-, akár nőtörténeti kutatásról legyen is szó. Ahogy Glatz Ferenc történész-akadémikus a memoár előszavában említi: „Könyvéből kibomlik az 1030-2000 közötti magyar történelem. Magyar történelem a mindennapok szintjén.” S hogy mi kellett ehhez a kibomláshoz, megnyilatkozáshoz? Mindenekelőtt a szerző, Görög Sándor bátorsága, hogy 78 év távlatából mindezekkel a folyamatokkal - ezekkel a hol bátor, hol bátortalan, hol helyes, hol helytelen, hol vállalható, hol fájdalmas és szürreális családi döntésekkel, hosszú távú beilleszkedési és túlélési stratégiákkal - nemcsak hogy szembenézzen, de okulásul feltálja olvasói előtt is. Amint Hermann Hesse Demian című regényében írja: „Történetem nem kellemes, nem édes és harmonikus, mint a kitalált történetek: esztelenség, zűrzavar, téboly és idom ízesíti, mint minden ember életét, aki nem akaija többé becsapni magát.” KELBERT KRISZTINA 85
