Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
IN MEMÓRIAM - Tóth József: Sornkuthy Ferenc (1930–2011)
Munkásságáért a Gáyer Gyuláról elnevezett kitüntetést, majd 2005-ben Szombathely város egyik legmegtisztelőbb elismerését, a Gothard Jenő-díjat vehette át. Gyermekeit - két fiú, egy lány - a természet szeretetére nevelte, amit az is bizonyít, hogy ők is gyakorló túrázók, természetfotósok. Alapítói közé sorolta a TIT-asztaltársaság és a Kámoni Arborétumért Egyesület, amelynek talán a leglelkesebb tagjának számított. Végakaratában azt kérte, hogy az összeget, amit sírjára koszorúnak, virágcsokornak szántak, azt az egyesület számlájára fizessék be, ezzel földi léte után is támogatta az arborétum nemes ügyét. 1989-től 2003-ig közösen jártuk dísznövénytermesztő szakos tanulóimmal a megyét, idős fák, kastély- és kúriakertek után kutatva, azokat felmérve. Diákjaim mindig azzal kezdték, hogy megkérdezték tőlem: „az Öreg is jön?”, és örültek, ha az igen válasz hangzott el. Szerette a diákokat, türelmesen magyarázott nekik, mosolyogva nézte el a lelkesedésükből elkövetett szakmai tévedéseiket. Utolsó találkozásunkkor még terveiről beszélt, mit, hogyan kellene még feldolgozni, megírni. Őt tekintettük a „Főnöknek”, aki telefonon keresztül rendszeres kapcsolatot tartott fenn a Herman Ottó Mezőgazdasági Szakképző Intézet kertész tanáraival is, ellátva őket tanácsokkal, vagy feladattal. Ha csengett a készülék, tudtuk, hogy nagy valószínűséggel Feri Bácsi lesz az. Azóta, sajnos ez a vonal elnémult. FERI BÁCSI! Te most már a világ legszebb parkjában, a Paradicsomkertben, az egyetemes tudás birtokában végzed - ott is bizonyára értékes - munkádat. Isten áldjon, emléked örökké él! TÓTH JÓZSEF 81
