Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

ADATTÁR - Horváth József: A „szombathelyi múmia”. – Egy modern legenda keletkezése és kritikája

ráz tények. 60 esztendő eltelte után tekintsük át az állítólag eltűnt archív forrásokat és a hozzáférhetetlennek nyilvánított gimnáziumi értesítőket. A jelenleg rendelkezésre álló korabeli írott és nyomtatott dokumentumok adatai alapján az elkövetkezőkben négy kérdés vár megválaszolásra: valójában kitől, miként, mikor és milyen kvalitású lelet kerülhetett a szombathelyi premontrei főgimnázium birtokába?

Az első kérdést egyértelműen megválaszolja a gimnázium 1895/1896. évi értesítője, amely afelől tájékoztat, hogy a tanév folyamán a középiskola klasszika filológiai szertára különleges tárggyal18 gyarapodott, mégpedig: „Szíves ajándékozásból: Tanintézetünk kegyurától /.../ dr. Kuncz Adolf prelá- tus úrtól: egyiptomi múmia. ”13 A múmia tehát a szombathelyi főgimnáziumot fenntartó, csorna-premontrei kanonokrend prépost-prelátusa, Kuné Adolf14 magánajándékaként került a középiskola gyűjteményébe. Idevonatkozóan feltétlenül megemlítendő, hogy a rendfőnök értékes adományát nem reprezentációs kelléknek, hanem a szaktárgyi (iktatásban semmi mással össze nem hasonlítható élményszerűséget nyújtó szemléltetőeszköznek szánta.15

Miután tisztázódott a múmia valódi ajándékozójának kiléte, kerítsünk sort a megszerzés mikéntjének feltárására. Bár az ötlet felvetődésének, majd realizálódásának minden részletére a jelenleg ismert forrásanyag ugyan nem ad kimerítő választ, de az eddig feltárt dokumentumokból azért egv viszonylag valós kép kialakítható. A múmia beszerzését Kunc Adolf - amint ez ügyben keletkezett levélváltás tanúsítja a Graz melletti Sankt Radegund hidegvíz-gyógyintézet magyarországi születésű orvosával, dr. Ruprich Gusztávval1,1 való összeköttetésével és közvetítésével bonyolította le.17 Ehhez magyarázatul annyit, hogy Ruprich doktort - a levelezésből kiviláglóan - magát is foglalkoztatta múmiaszerzés gondolata.18 Valószínűsíthetően Kunc Adolf 1895. nyári radegundi tartózkodása idején19 ölthetett konkrét formát közös elhatározásuk, s személyesen állapodhattak meg a lebonyolítás teendőit illetően. A két múmia beszerzése végett dr. Ruprich - valamilyen kapcsolat-hátteret feltételezhetően - több levélbeni megkeresésére80 végül dr. Carl August Reinhardt, az ismert műgyűjtő kairói német konzul reagált, aki az általa megvételre felajánlott két leletről 1896. január 20-án Kairóban kelt levelében ekként tájékoztatta Ruprich doktort: „Tisztelettel válaszolva becses soraira, közlöm Önnel, hogy szívesen állok rendelkezésére az Ön részéről kívánt múmiákat beszerezni és szennámra pontosabban megjelölendő címre elküldeni. Történetesen éppen van két, az Ón céljaira nagyon megfelelő múmiáim, férfi és női, amelyeket Önnek igen jutányos áron, 800 Márkáért át tudnék engedni. Mindkettő) ép, bontatlan és mára bandázsolásuk mónlja által is felettébb figyelemre méltóak és amelyek egy nagy egyiptológiai gyűjtemény száméira is érdekesek. A férfi múmia rendelkezik, vagyis tartozik hozzá még. és az cir- ba beszámítva, egy nagy. szépen festett kartonázskoporsó, a halott aranyozott arcképével ellátva. Amennyiben erre az alkalmi vételre igényt tart, úgy kérem azonnali válaszéit, mivel ezeket a darabokat egy másik érdeklődőnek adnám élt. /.../”81

47