Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

ADATTÁR - Tilcsik György: Kunits Mihály 1820-ban készült leírása hat Vas vármegyei uradalomról. 1. rész. – Erdődy György gróf gyepüfüzesi uradalma

parasztjaival, azok kisebb és nagyobb gondjaival mindenkor törődő, ezért velük kifejezetten jó, mondhatni atyai viszonyban lévő, filantróp emberként említi, aki felismeri, hogy jobbágyaival kölcsönös, de nem terhet jelentő „függőségben” él, és aki az előbbiekből adódóan a szükséges változások és reformok letéteményese és irányítója.

Az egyes szövegrészekről összességében elmondható, hogy Kunits mondandóját ha nem is könnyed, de olvasmányos stílusban fejti ki. Alig-alig közöl táblázatokat, és általában csínján bánik az olvasó figyelmét nagyobb tömegben óhatatlanul megakasztó számadatokkal, ám nyilvánvalóan úgy igyekezett a leírások alanyait illetőleg tárgyait kiválasztani, hogy minél több újnak, korszerűnek és modernnek számító jelenséget, eseményt és módszert, nem kevéssé pedig az azok alkalmazásában és elterjesztésében, olykor még kidolgozásában is élenjáró személyt tudjon hosszabban-rövidebben leírni, és így a kötet olvasóinak bemutatni.

A hat Vas vármegyei uradalom közül a szerző csupán a németújvári esetében nem tüntette fel a látogatás időpontját, ám miután a többi ötben egységesen 1820 nyarán járt, valószínűsíthetjük, hogy arra - mármint a Németújváron tett látogatására - is ekkor került sor. Érdekességként említjük meg, hogy a 43 leírás közül a szerző egyetlen egyhez, nevezetesen a Körmendről szóló részhez fűzött utólagos kiegészítést, amely 1824 nyarán Pesten készült, és abban Kunits lényegében egyetlen kérdéskörrel, mai kifejezéssel: a köz érdekében - így utak vagy csatornák építése, illetőleg hasonló célból - végrehajtott birtok-kisajátítással foglalkozott, és a felmerülő különféle nehézségek felszámolására javaslatokat is tett.

Az alábbiakban a kötetben „elfoglalt” helyük szerinti sorrendben, németről magyarra fordítva - terjedelmi okokból öt részletben - adjuk a következő sorrendben közre az említett hat Vas megyei uradalom leírását: 1. a gyepüfüzesi, 2. az apáti és a vörösvári, 3. a körmendi, 4. a németújvári, 5. a szentgotthárdi uradalom.

Az eredeti szövegben némely személynév nem következetesen és kiváltképpen nem mindig a ma használatos alakban olvasható, és emellett Kunits a földrajzi nevek egy részét, azokon belül is egyes települések magyar és/ vagy nem magyar - általában német - nevét sem konzekvensen, ráadásul igen gyakran régies írásmóddal szerepeltette. A fordításban a személyneveket egységesen a ma alkalmazott forma szerint használjuk, míg a település- nevek esetében mindig azok magyar verzióját közöljük, míg a nem magyar név a jegyzetekben található meg. Utóbbi gyakorlattól csak azokban az esetekben tértünk el, amikor a szerző egy település mindkét, tehát magyar és német nevét is megadta. A szöveg könnyebb olvashatóságának érdekében a szöveg központozását egyszerűsítettük és mai gyakorlathoz igazítottuk. A nyilvánvaló nyomdahibákat figyelmen kívül, az értelmszerű rövidítéseket feloldottuk, a szükségesnek látszó kiegészítéseket szögletes zárójelbe tettük, míg az értelmezést segítő szómagyarázatok és kiegészítések a jegyzetekben kaptak helyet.

18