Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

Tóth Kálmán: „Üzen az ősz a tavasznak, a tél a nyárnak, az Aranyos partja a Rába partjának” – Erdélyi utazás Pável Ágoston nyomdokain

kezők sűrű csoportjait. A nyeregben a Hármas-halom oltárral szemben, a Nagysomlyó lejtőjén kaptunk helyet. „Köszöntünk Somlyó szép csillaga" - hangzott fel egy csíki férfikórus erőteljes éneke. A nap meleg sugarai a dél közeledtét jelezték. Az égen semmi sem utalt arra, hogy a szentmise végéig „többször es” meg fogunk ázni. „Szép liliomszál, szüzek virága, könyörögj értünk Istennek anyja” - zengett az ének, majd rövidesen elkezdődött a szertartás, amely során Spányi Antal székesfehérvári püspök tartotta a szentbeszédet. Az első zápor olyan hirtelen jött, hogy az esőkabátokat is alig tudtuk magunkra kapkodni. A több százezer magyar zarándok ennek ellenére együtt maradt a szentmise végéig, hogy közösen énekelje el a magyar és a székely himnuszt. Ezután zuhogó esőben, a felázott és merő sárrá dagasztott talajon, egymástól elszakadva lépdeltünk hol lefele, hol éppen felfele haladva, ahogy a tömeg és a terepadottságok engedték. Közülünk a Gondviselés mindenkit megóvott, de a mentőautóknak bizony sűrűn akadt dolga más balesetet szenvedettekkel.

Mire az autóbuszhoz eljutottunk, ismét sütött a nap, megszárítva a mélyrétegekig átázott öltözékeket. Ahogy idegenvezetőnk fogalmazott: „Megkaptuk a lelki meg az égi áldásokat, úgyhogy ez a nap élményes marad mindenkinek. ” Ilyen búcsús hangulatban érkeztünk vissza a szállásainkra, ahol a bőséges vacsorához kínált szilvapálinkával orvosolhattuk a megfázás és a fáradtság általánosan jelentkező tüneteit.

NEGYEDIK NAP (2011. június 12. vasárnap)

Pünkösdvasárnap lévén szentmisével indult a nap az oroszhegyi templomban. A meglehetősen tágas istenháza zsúfolásig telt a helyiekkel, az itt és a környékbeli falvakban elszállásolt honfitársainkkal. A mise végén elénekelt himnuszok ezúttal talán még erőteljesebben zengtek, mint az előző nap a hegynyeregben.

A szertartás után Farkaslakára (ma: Lupeni, Románia) érkezve megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Idegenvezetőnk ismertette a Tamási-emlékmű történetét, amelyet Tamási Gáspár a „Vadon nőtt gyöngyvirág” című önéletírásában jegyzett le.8 Korond (ma: Corund, Románia) következett egy kis bevásárlással és a római katolikus templom kerámiaszobrainak megtekintésével. Itt akadtunk rá egy márványtáblára a következő, Szombathelyiek számára különösen érdekes szöveggel: „Az Urnák e hajléka épült 1910-11 években gróf Mailéiül Gusztáv Kciroly erdélyi püspöksége, gróf Mikes János udvarhelyi főesperes sége. Hadnagy Mihály köröndi papsága és Balázs Mihály megyebírósága idejében.”

Aztán autóbuszunk áthaladt Parajdon (ma: Praid, Románia), majd az 124-3 méter magas Bucsin-tetőn keresztül Gyergyószentmiklósra (ma: Gheorgheni, Románia) érkeztünk, ahol a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója, Csergő Tibor András történész fogadott minket.

A székelyföldi utak „kötelező” állomásai, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros után felkaptattunk az 1000 méter magas Libán-tetőre, majd mielőtt szállásunkra visszatértünk volna, a Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tavánál, a kb. 50 millió köbméter vizet befogadni képes zeteváraljai tározónál álltunk meg egy rövid időre.

10