Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)

KÖNYVESPOLC - Winkler Gábor: Szombathely építészeti értékei. 1. Helyi védelem alatt álló épületek

nyála változott: több városunk, községünk jellegét nagyobbrészt elvesztette. Bár e folyamat sokáig visszafordíthatatlannak tűnt, a települések lakói, a „ci­vil” társadalom mégsem látta egészen reménytelennek a helyzetet. Számtalan városunkban, így Szombathelyen is, ebben az időben fogalmazódott meg az építészeti értékek helyi védelmének igénye. Jellemző módon sehol sem a „hivatal”, sokkal inkább a civil szervezetek szorgalmazták, hogy a Magyar Műemlékjegyzékben szereplő, nem csekély száméi „központilag védett” emléken túl a helyi értékkel bíró épületeket is valamilyen úton-módon védelemben részesítsék. A magyar főváros épületei­nek helyi védelmére 1974-ben született önálló rendelet. Somogy megyei módszertani útmutatójának (1990) és a váci helyi rendeletnek (1992) szöve­gét más települések helyi védelmi rendeletéinek megalkotásánál is sikeresen felhasználták.4 Vidéki viszonylatban a legnagyobb ismertsége talán a Győr- Gyárváros hagyományos munkás lakótelep városképi védelme rendeleti szö­vegének (1983) volt. 1981-ben Szombathelyen megalakult a Város- és Faluvédők Szövetsége.5 A szervezet kezdettől fogva fontos feladatának tartotta a helyi védelem támo­gatását. A szervezet folyóirata, az „Értékmentő” 1992. évi második számá­ban példamutató módon közreadta Baranya Megye Tanácsa helyi védelmi rendeletét, Győr megyei jógii város tanácsrendeletét Győr-Gvárváros hagyo­mányos munkáskerület városképi védelméről és Somogy megye főépítésze, a fiatalon elhunyt L.-né dr. Szabó Tünde „útmutatóját” a helyi védelemről. Az Értékmentőben közölt „mintarendeletek” más települések város- és faluvé­dőit is nagyban segítették saját rendeleteik kidolgozásában. A helyi védettség módszereinek kidolgozását és a helyi védelmi technika népszerűsítését az ez időben elfogadott városrendezési tervek is előremozdítot­ták. A városrendezők asztalain az 1960-as évektől legelőbb a kiemelt fontossá­géi, középkori eredeti történeti városmagok rekonstrukciójára születtek műem­léki „rekonstrukciós” tervek. A történeti városrészek egészére vonatkozó, első, komplex fejlesztési tervek - Pápa, Éger, Sátoraljaújhely, Győr, Székesfehérvár műemléki belvárosának rekonstrukciós tervei - az 1970-es évek derekán ké­szültek el. Az új szellemű, történeti szemléletű városrendezési tervek egyértel­műen bizonyították, hogy a védett műemlékek és a műemléki jelentőségű terü­letek gondos megőrzése önmagában nem elégséges: a városok, városrészek tör­téneti arculatát csak úgy lehet megóvni, ha a meglévő, központi védelmet nem élvező épületek értékesebb részét is fenntartjuk, megújítjuk. Ezek a helyi ér­tékkel bíró épületek hamarosan nevet is kaptak: a teivezők „helyi védettségű” épületekként - helyi műemlékként - szedték listába a megtartandó történeti épületeket.0 Szombathelyen, jellemző módon, elsőként az utcaneveket vizsgálták fe­lül és ennek eredményeképpen 1989 és 1990 között az utcák, terek vissza­kapták régi, megszokott, történeti elnevezésüket. Ezzel szinte egy időben Ba­logh Péter építész javaslatára mozgalom indult a „helyi értékkel” bíró épüle­tek összeíxására is.7 A helyi építészek kívánságuknak a helyi sajtóban is han­77

Next

/
Thumbnails
Contents