Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)
KÖNYVESPOLC - Pál Ferenc: Kuglics Gábor: Püspökmolnári története
ban korántsem ért véget, ez csak egy - igaz, nagyon fontos - állomás.(...) Vannak olyan témakörök, időszakok melyekkel a könyv terjedelmi korlátái, illetve a szabadidő szűkös volt miatt nem vagy csak érintőlegesen tudtam foglalkozni (...). Ezeket tovább lehet, és kell is kutatni!” A helytörténetit ás egyik sajátossága véleményem szerint, hogy egyszerre kell nagy szeretettel, illetve nagy objektivitással megközelíteni a témát. Úgy vélem, Kuglics Gábornak - a kiadvány minden esetleges hiányossága ellenére - ez feltétlenül sikerült. A könyv tartalmát tekintve nem mondható vaskosnak (116 oldal), és emellett számtalan képet tartalmaz, így szívesen és örömmel veszi kézbe akár a laikus olvasó is. Ezzel Kuglics Gábor elsődleges célját - hogy szülőfaluja történetét minél többen megismerjék -, minden bizonnyal elérte. A könyv „előtanulmány” jellege azonban talán túlságosan is érződik. Látható, hogy a szerző több kérdés eldöntésekor még egyik lehetséges alternatíva mellett sem tette le egyértelműen a garasát. Feladatát minden bizonnyal megnehezítette, hogy Püspökmolnári három település - Szenttamás, Molnári és Püspöki - összeolvadásából jött létre. Ez leginkább a könyv szakaszolásakor okozhatott nehézséget. A község(ek) középkori és koraújkori - a szerző korszakolá- si felfogásában újkori - történetének megírásakor jól megoldotta. Itt az egyes témaköröket minden falu esetében külön-külön tárgyalta, bár néhány alcímet lehetne kifejezőbben, az éppen tárgyalt falura pontosabban utalva megadni. Azonban a mű második felét - ha az időrendet követjük, akkor 19. századtól -, Kuglics Gábor már másként tagolta. Itt az egyes alcímek, témakörök alatt mindhárom községet egybevonva tárgyalta. Ez pedig sajnálatos módon az írást némileg monotonná, és egyúttal - a falvakat kevésbé ismerő, esetleg laikus olvasó számára - némileg követhetetlenné teszi. Úgy vélem, mégis szerencsésebb lett volna, ha a szerző „kitart ” az eredeti, tematikus szakaszolás mellett. Meglátásom szerint található a munkában olyan fejezet, amelynek összefoglalását, konklúzió, a következtetések levonást nem, vagy csak részlegesen ejtette meg a szerző. Ilyen fejezetnek látom példának okáért A szombathelyi püspökség jobbágyai címűt. Ebben kiváló fon ásokat talált a szerző, azonban ezeket lényegében csak egymás mellé tette, nem történt meg azok leértékelése és szakirodalomba való elhelyezése. Meg kell azonban vallani, hogy Püspökire - mint a szombathelyi püspökség jobbágytelepülésére - vonatkozó fonások töredékesnek mondhatók, hisz az egyházmegye uradalmának iratai nincsenek meg. Nagyon jó elgondolásnak tartom a függelék használatát. Jómagam is úgy látom, Püspökmolnári identitástudata szempontjából fontos, hogy a falu helytörténetírója megemlékezzen olyan híres szülöttekről, mint Prinz Gyxda, Festetics György gróf, Piiy Cziijék vagy Zichy Ottó gróf. Ha az ő életművükre a kötetbe illesztve tért volna ki a szerző, minden bizonnyal a fejezetek között aránytalanság keletkezett volna, a függelék alkalmazásával viszont ezt a hiba- lehetőséget szerencsésen elkerülte. A szerző igen gazdag fonás feltárásra építi művét. Láthatóan kutatott a Vas Megyei Levéltárban, a Magyar Országos Levéltárban, valamint áttekintette a helyi plébánia irattárát is. Ami sajnálatosan kimaradt, az a Szombathelyi Püs75
