Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)

KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: Pomurje, 1914–1920. Zbonik radova

sok több helyet szentelnek a helyi eseményeknek. Mindegyik a maga módján mutatja b e a nehéz háborús időket - a rablásokat, tolvajlásokat és az 1918. november eleji ún. muraközi foiradalom egyéb következményét, és az 1918. Szentestei katonai hadjáratot Muraköznek a magyaroktól való felszabadításáért. Itt az erős horvát nemzeti érzések jönnek kifejezésre.

1918 októberében Belicán a katonák 'tévesen fogják fel szabadságukat és rabolják a nemességet. (...)

(...) Zganec Vinko dékánfalvi plébános feljegyzi, hogy a zavargások - felkelés, vagy ’rauberáció’ Dékánfalván a perlaki események hatására tört ki 1918. november 2-án. Az események kortársaként, azok benyomása alatt, és megérve őket személyesen, írta le a rákövetkező napokat - a posta, csendőrségi állomás, községi iroda, iskola és egyéb kirablását. (...) A fellázadt da- másiak meg akarták támadni a gazdagabb földgazdákat, de Jesenovic Stefi még néhány paraszttal együtt fegyveres ellenakciót szervezett. Néhány rablót kivégeztek, és ezzel a mozgalmat elfojtották. A dékáfalvi plébánia-székház közeli lövöldözés és a 'most pedig megyünk a papra’ híresztelés miatt Zganec plébános elmenekült a mezőbe Muraújfalu mellett, s hallgatta az éjszaka folyamán a kiabálást, törést és a sertések visítását." (132-133. p.)

Végül Josip Crep szintén a Muraközről: „Noha a magyar nyelv volt a hivatalos, és a muraközi horvátok többsége nem értette, az istentiszteletek és a prédikációk mégis horvát nyelven hangzottak el.

A községi hivatalokban, irodákban, törvényszékeken és más hatóságokban alkalmazott jegyzők, hivatalnokok csakis magyarul beszéltek. Mivel a muraközi lakosság nem beszélt magyarul, s magyar ügyvédek mind a két nyelvet beszélő muraközieket munkáltattak irodáikban (...)

A magyarok öntelten viselkedtek, különösen a falusi emberek iránt, akiket csúfnéven ’parasztoknak' nevezték. Helyes viszonyok és civilizáltság helyett a félelem és a megaláztatás uralkodott.” (253. p.)

„1918 november elseje, egyes csoportok megjelenése után lövések hangzanak el. A községi hivatalokból észrevétlenül távoznak a nótáriusok, és menedéket keresve sietnek a parókiákra, de a plébánosok nem kívánják őket befogadni, hanem más helyet javasolnak nekik. A jövevények csoportjaiból felkiáltják: ’Le a magyarokkal és Magyarországgal! Éljen Horvátország!' (a horvát szöveg helyett csak a magyart idézzük; H. S.) (...)

A mindennapi muraközi élet most teljesen megváltozott, mert a jövevények indokot adtak aira, hogy a népi lázadás - az éhező és a jogaiktól megfosztott embereke lázadása - hirtelen az egész Muraközben terjedjen el, kivéve Csáktornyát, a magyar hatalom központját, ahol még mindig a csendőrök és a parancsnokok, és a muraközi hazafiak bezárására szolgáló börtönök voltak.

A többi településből az elégedetlenek a gyűlöletes községek felé nyomulnak. Betörnek és szétszórják a községi irattárakat, és petróleummal gyújtják fel, (...) A magyar zászlókat is gyújtják fel, majd az iskolákat, az üzleteket, stb. Ezek a betörések spontán módon, szervezetlenül és vezetők nélkül követ