Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)

ADATTÁR - Srágli Lajos: Széchényi Zsigmond gróf egervári mezővárosi rendtartása a 18. század elejéről

A település fejlődése rendkívül lassú a 18. század elején. 1725-ben még mindig csak 15 telkes jobbágyot és három zsellért találtak az összeírok, A telkesek közül csak három örökös jobbágy, 12 várbeli őrkatona.2,1 A telkek nagysága egyformán 7 és fél hold szántóföld és 1 kaszásnyi rét. Néhány jobbág}7 ezen felül 0,5-2 kaszásnyi irtásréttel is rendelkezett. A három zsellér közül az egyik az iskolamester házánál, a másik az nrasági tiszti háznál szolgált, a harmadiknak volt 1 kaszásnyi irtásrétje.

Ugyanez az összeírás ad vázlatos képet az uradalmi majorságról és a mezővárosról is. A mezőváros a ma is álló templomtól délre és délkeletre terült el. A „Napkeletiül való szer”-en 19 jobbágy- illetve zsellérhely - köztük az iskolamester háza, amely zsellérhelyen és a plébánia, amely jobbágytelken állt - volt. A plébániához 4 hold szántó, kert és egy boglya szénára való rét tartozott. A templom keleti oldalán (a vár felől) feküdt az uradalmi major pajtáskerttel, a gyümölcsös kert, veteményes kert. A majorsági földek (114 hold) a „Csete hegy allyában”, a „Kamond”-on és az „Akasztófán alul” terültek el.'7 A majorsághoz még 80 kaszásnyi rét és halastó tartozott.

Újabb 5 év elteltével a mezőváros helyzete még alig változott: valószínűleg csak az összeírok részletezték jobban az itt élők státusát. A „vár előtt lévő jövevény szabados mesterek és szolgák” nevei mellett megjelenik az összeírásban az is, hogy mivel foglalkoznak: az összeírtak közt van a kertész, kocsis, béres, urasági vadász (jáger), valamint egy szabó, egy ács és két takácsmester. Az „Eger Vári Polgár Város”-ban 14 jobbágycsaládot írtak össze, közülük hét örökös jobbágy, egy zsellér, egy szabados, és öt örökös jobbágy, akik a „Tótságbul” költöztek ide.-Ebben az időszakban jelentősen megnövekedett azonban a mobilitás. Több szabados jobbágycsalád költözött el, helyükre örökös jobbágyok jöttek Csöpinczről (ma: Cepinci, Szlovénia), Már- kóczról (ma: Markovci, Szlovénia), Kiikéczről (ma: Kukec, Szlovénia), And- reiczról (ma: Andrejci, Szlovénia). Az 1740. évi részletes összeírás28 az oppi- dumban 16 fél jobbágytelket rögzít, amelyből 15 lakott, egy lakatlan. A 15 családból 11 örökös jobbágy, két , jövevény”, egy fél jobbágytelek a plébánosé, eg}7 másik fél az urasági kanászé, s egy urasági zsellérházban az urasági hajdú, valamint eg}7 másikban egy 3 kapásnvi szőlőt bíró zsellér lakott.

Széchényi Zsigmond mint jó gazda viszonyult az uradalomhoz. A gazdálkodási formák, módszerek újabb elemekkel - földek árendába adása, szerződések kiterjedt rendszere a birtokra betelepülő iparűzőkkel - bővültek. Reformjai a birtok hatékonyabb gazdálkodását igyekeztek előmozdítani. Ennek már látható az eredménye az 1750. évi összeírás adataiban.2”

Bár az 1497-ben Ulászló király által adományozott mezővárosi jogoknak egy része már korábban elenyészett, Egervár mezővárosa a szinte teljes pusztulás után is megőrizte kiváltságai eg}7 részét.

Ezek a viszonyok, azaz a török pusztítás utáni szétziláltság, a betelepítések, a mezőváros átalakuló szelepe, lakossága szinte teljes kicserélődése, valamint a birtok gazdálkodásának fejlesztése valóban igényelte a szabályozást. Széchenyi Zsigmond gróf 1715-ben szabályozta részletesen az egervári birtok, ezzel együtt Egervár mezőváros rendjét. Széchenyi Zsigmond 60 pontból

47