Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)
Zsámboki Árpád: „Múltunk ismerete nélkül nem épülhet jövő” – 20 éves a Vas Megyei Honismereti Egyesület
ZSAMBOKI ÁRPÁD „MÚLTUNK ISMERETE NÉLKÜL NEM ÉPÜLHET JÖVŐ”- 20 ÉVES A VAS MEGYEI HONISMERETI EGYESÜLET A honismeret - mint mozgalom, mint gyűjtő- és kutatómunka - elsődlegesen a magyarság és a társadalom önismeretét szolgálja, ápolja a szülőföld, a lakóhely, és tágabb értelemben a haza iránti elkötelezettséget és megbecsülést. Célja, hogy minél otthonosabban érezzük magunkat honunkban és szűkebb pátriánkban, és a múltunk alaposabb ismeretének birtokában cselekedjünk a jelenért és a jövőért. A honismeret-honszeretet tehát cselekvésünk forrása és ösztönzője. Olyan emberek és közösségek vállalnak szerepet benne, akik nem csupán tudományos szempontból foglalkoznak rég- és közelmúltunk történéseivel, értékeivel, hanem egyúttal nemzeti sorskérdéseinkre is a hagyományainkban keresik a választ. Patrióta ösztönök vezérlik a résztvevők munkálkodását a szó igazi és tiszta értelmében. A 2010-ben Kőszegen tartott 38. Országos Honismereti Akadémián fél évszázados számvetést végeztek a helytörténeti és honismereti aktivisták, elemezték a szervezett honismereti mozgalom létrejöttének és kibontakozásának társadalmi és politikai indítékait, az eltelt időszak országos és megyei eredményeit, a tevékenység tanulságait. Az 1960-as években megizmosodó mozgalom Vas megyében is maradandó értékeket hozott létre a sok önkéntes és önzetlenül szolgáló munkája révén, pl: másfél száznál több falukrónika készült el, helyi muzeális gyűjtemények kialakítására került sor, emlékhelyek létesültek, a természet és műemlékvédelmi értékek mentésére akciók indultak, Vas megye földrajzi nevei összegyűjtésében sokan vettek részt, stb. A tevékenységek eredményessége során született meg 1974-ben a mozgalom orgánuma, a Vasi Honismereti Közlemények is. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a honismeret esetében demokratikus tevékenységről és közösségi cselekvésről van szó, hisz a társadalom valamennyi rétege számára lehetőséget nyújtott és nyújt az öntevékeny munkába való bekapcsolódásra: diákoknak, felnőtteknek, értelmiségieknek, kétkezi munkásoknak, papoknak, nyugdíjasoknak, mindenkinek, aki kenyérkereső foglalkozása mellett érdeklődéséhez közelebb álló területekkel is foglalkozhatott. Azokat tömörítetté és vonta maga köré, akik vállalták a közösségért való munkálkodást, akik megtalálták benne a szabadidő értékes eltöltésének örömét is. 25