Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)
Lőcsei Péter: A doktori értekezéstől a habilitációig. – Pável Ágoston levelesládájából
BUDAPEST, 1922. JÚLIUS 28. MELICH JÁNOS9 PÁVEL ÁGOSTONNAK 2. Bpest, 1922. jól. 28. Igen tisztelt Tanár Úr! Szíves soraira értesítem, hogy Szegedy tanszéke10 ügyében kiküldött bizottság úgy döntött, hogy a szerb-horvát nyelvre lectornak megkéri Popovics Iván11 tanár urat, aki a Keleti Akadémián1* a szerb nyelv tanára s a Thökölyánum13 igazgatója, a tanszéket magát pedig átalakítja délszláv történelmi tanszékké. A kar e javaslatot elfogadta. Nagyon jó volna azonban, ha a szlavisztikára nemcsak Budapesten, hanem más magyar egyetemen is volna tanszék. Asbóth14 tanszékének ugyanis most, hogy engem neveztek ki rá, szláv filológia tanszék a címe. Ilyen címmel kellene tanszéket Debre- czenben is, Szegeden is felállítani s ilyen tanszékre szívesen ajánlanám én is Tanár Urat. Dr. Gragger Róbert1''’ egyetemi tanár Berlinben arra kért, ajánlanék neki valakit a délszláv filológiára, akit ő aztán a berlini egyetemnek ajánlhat tanárul. Én megemlítettem Tanár Úr nevét, mint erre alkalmasat. Ha esetleg írni szeretne Graggernak, címe: Berlin, NW. 7. Dorothean Strasse 6. Szívesen üdvözli tisztelő híve Melich János Autográf levél; S. Pável Judit tulajdona 3. BUDAPEST, 1923. DECEMBER 12. MELICH JÁNOS PÁVEL ÁGOSTONNAK Bpest 1923. dec. 12. Igen tisztelt Tanár Úr! A pécsi szláv tanszék dolgában érdeklődtem, s olyanoktól, akik ezt az ügyet ismerik, azt az értesítést kaptam, hogy Pécsett egy honát történelmi-művelődéstörténeti tanszéket szeretnének felállítani, amelyre jelöltjük dr. Miskolczy Gyula10 országos levéltári tisztviselő, egyébként is kiváló történetíró az ifjabb nemzedékből. Miskolczy jól tud honátul, s horvát történeti-művelődéstörténeti kérdésekkel foglalkozik. Hogy persze mennyire van ez ügy, azt forrásom sem tudta megmondani, mert ő is csak hallomásból tudja a dolgot. - De azért ne veszítse el a kedvét, hiszen az életben annyi kiszámíthatatlan esély van, hogy ha továbbra is kitartóan dolgozik, a jutalom emberek részéről sem maradhat el. Mert a nagyobbik jutalom mégis csak az marad, amelyben lelkünk részesül a szívünkhöz nőtt tárggyal való foglalkozás által. Lám, én csak 50 éves korra értem el, amire vágytam, s azért életem egyetlen pillanatában sem voltam elégedetlen. Megmentett az elégedetlenségtől az a törhetetlen szeretet, mellyel tárgyam iránt viseltettem. Ami az On kommunizmus alatti magatartására vonatkozik, arról én a dombóvári Kirfályi] Kath[olikus] főgimn [ázium] 1918-19 és 1919-20. évi értesítőjéből értesültem.17 Ott olvastam ezt: „A folyó iskolaév elejétől a proletárdiktatúra támogatása miatt fegyelmi ügyük elintézéséig szabadságoltattak: dr. Pável Ágoston, Szmochis Zoltán rendes és Benkó Barnabás helyettes] tanárok. Utóbb Szmochis Zoltán az intézethez visszahelyeztetett, dr Pável Ágoston a miskolezi Kirfályi] Kathfolikus] főgimnáziumhoz 14
