Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)

Feiszt György: „Nagyon szerettem a szakmámat…" – Beszélgetés a jubiláló dr. Kiss Máriával

magamra vállaltam, hogy Konkoly István püspök úrnál közbenjárok a kutatások ügyében. A püspökségnek akkor nem volt levéltárosa, ezért én segítettem az alkalmi kutatóknak. 2 évig ellenszolgáltatás nélkül végeztem ezt a munkát és közben persze rendeztem és segédleteket készítettem. 1992-ben püspök úr ajánlotta, hogy gondozzam a levéltárat, és mivel többet nem tudtam vállalni, napi 4 órás megbízással foglalkoztatott.

Az internetes keresőprogramok tanúsága szerint publikációkban sokan hivatkoznak a Szombathelyi Püspöki Levéltár Mária által készített fond- jegyzékére. Megjelent ez nyomtatásban?

Nekem most is az a véleményem, hogy amíg teljes rend nincs, nem érdemes jegyzéket kiadni. Nem értek egyet az ideiglenes jegyzék kinyomtatásával, ahol az évkörök, terjedelmek helyén csak pontozások vannak. A püspöki levéltár most jutott tói az új épületbe költözés megrázkódtatásán. A rendezések még évekig eltarthatnak, ebben a levéltár munkatársain kívül részt vettek a gyakorlatukat itt végző egyetemisták, elsősorban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem latin tudással is felvértezett hallgatói.

Melyek voltak Mária főbb kutatási területei?

Két terület érdekelt igazán. Az egyik a városi önkormányzatok, a másik pedig a céhek története. A Veszprémi Akadémiai Bizottság Céhtörténeti Munkabizottságában hosszú évekig tagként tevékenykedtem. Az itt folyó munka nagyszerű eredménye lett az országos céhkataszter két vaskos kötete és a szótár.

Az elmúlt 2 évtizedben jelentősen megváltozott a honismereti mozgalom, Mária hogy élte ezt meg?

Levéltáros működésem során mindvégig, manapság különösen, nagyon becsülöm azokat, akik a munkájuk mellett, történészi képzettség nélkül, vállalják a honismereti munkát. Szívósan kutatnak, és olyan adatokat szednek össze, olyan eseményeket dokumentálnak, amelyekkel a köztörténet egyáltalán nem foglalkozik. Ezzel a munkával olykor még az országos történethez is hozzátesznek. A községtörténet írásban különösen nagy lépések történtek az elmúlt években és ebben a helytörténetírók szerepe elvitathatatlan.

Máriának is van anyaggyűjtése Gencsapáti községről.

Édesanyám szülőfalujának történetét nem írtam meg. Egy kis füzet jelent meg Gyöngyösapáti 100 éves filiális templomáról. Amikor közelgett a jubileum, rokonom kért meg, hogy a centenáriumra állítsam össze a kápolna építéstörténetét. A püspöki és a megyei levéltárból összegyűjtöttem az építési és engedélyezési iratokat. Ez azonban nem lett volna elég. Vasárnap délutánonként kimentem a faluba és a litánia vitán beszélgettem az idősebb asszonyokkal az emlékeikről. így derült ki, hogy ez a kápolna a 2. világháború idején ide menekült lengyelek templomának is szolgált. Az elbeszélések során felelevenítették, milyen gazdag lengyel vallási élet folyt itt. Még ma is élő haj6