Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892
augusztus 3. - ez a párt alulmaradt a tisztújításon. A leadott 453 érvényes szavazat közül 271 esett Károlyira, és 182 Nagy Jenőre, a vereség egyértelmű volt.10<’ Állítólag még az esemény előtti napon egy inkriminált mondat hagyta el a polgármester száját, hogy pontosan mi is volt ez az sohasem tisztázódott megnyugtatóan, de bármelyik változata kellemetlen volt a közlő számára. Mert vagy „a nálunk csak egy zsidó van”,107 vagy más variáció szerint „nálunk egy zsidó sincs” mind arra utalt, hogy Károlyi Antal győzelmét az izraelita képviselők támogatásával érte le. Ezzel pedig a vármegyei közgyűlés konkrétan meg nem nevezett zsidó képviselőit végzetesen megsértette. S ahogy ilyenkor lenni szokott, olyan hírek is szárnyra keltek, amelyek már köszönőviszonyba sem voltak az elhangzottakkal. 10H Károlyi számára is kellemetlen lett ez a megjegyzés, mert azt a képzetet sugallta, hogy a zsidóság embere. Nem véletlen, hogy egyesek egy korábbi esetet citáltak, amikor egy polgármestert sértő megjegyzése miatt le kellett mondani egy képviselőnek (Éhen Gyulának) a mandátumáról.10” A Dunántúl szerint, ha Szabó Ernő „továbbra is meg akar maradni állásában. a melyet főképen azoknak szavazata szerzett meg neki, a kik közül az alispánválasztás alkalmából csak egy volt köztük', akkor követeljük, hogy szerezzen a személyében megsértett polgárságnak elégtételt.”110 Az affér zaja nem ült el. A polgármester az 1891. augusztus 19-ei városi közgyűlésen tagadta, hogy ezt a kijelentést tette volna.111 „...noha nyugodt lélekkel állíthatom, hogy mindenkor bármily vallásfelekezet és pártkülönbségre való tekintet nélkül jártam el" lla - fűzte hozzá A szombathelyi zsidóság egyik prominens politikusa Deutsch I. M. megértőén reflektált erre, de nem zárta ki, hogy másokat hitsorsai közül valóban megsértett.11,1 Sajnos Szabó Ernő az augusztus 29-én megtartott alispáni banketten sem tudta feledtetni ezt a kellemetlen affért. Míg a vesztes párt egyik fővezére, Eredics Ferenc kiváló ékesszólással hidalta át a problémát és azonnal felsorakozott az új vármegyei helyettes mögé, addig Szabó Ernő, akinek beszéde alatt a teremben „több helyről halk zúgásvolt hallható”114 képtelen volt a kétségek eloszlatására. Nem tűnt ügyes, magával ragadó, karakán rétomak, az általa használt „minden izében magyar ember”1171 megjegyzése, amivel az új alispánt jellemezte, akár még bántón is lehetett. A változásokat zökkenők nélkül végigvívó polgármestert szeptemberben már makacs, dacos embernek ábrázolta a kormány közeli lap, áld nem tudja megállapítani „meddig lehet és szabad közügyben valamit ellenezni,....”110 A Dunántúl pedig arr ól szólt, hogy a vármegye egyik legfontosabb politikusa Eredics Ferenc szerint: „Szabó E. helyzete tarthatatlan.”117 Az a polgánnester, aki számtalan követeléssel állt a város elé, s aki „Varasdy után megválasztva sten- tori hangon odavágta elődjének szeme közé, hogy az ő elve nem a Idpkedés- kapkodás’, hanem az okos, józan takarékosság!”110 persona non grata lett. A Vasmegyei Lapok 1892. április 14-ei számában már arról értesítette a szombathelyieket, hogy „Szabó Ernő polgármester lemondott hivatalos állásáról. Lemondása indokául változott magánviszonyait és megrendült egészségi állapotát hozza fel.”110 46