Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

KÖNYVESPOLC - Pál Ferenc: Kereszturiné Pintér Mária. Táplánszentkereszt a XIII. századtól napjainkig

Intézetének 100 évét, 2006-ban pedig Vasszécsény monográfiáját. S végül most Táplánszentkereszt történetével jelent meg a kedves olvasók előtt. A szerző jelen kötetének értékét eleve jelzi - ahogy azt Perl János polgár­mester köszöntőjében meg is jegyzi —, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága pályadíjban részesítette. A könyv megítélése, az elvégzett kutatói és értékelő teljesítmény minőségé­nek megállapítása minden esetben természetszerűleg szubjektív. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ezt a szubjektivitást csökkentsem, egy már a meglévő szem­pontrendszer mentén elemzem a művet. Ehhez úgy vélem legmegfelelőbb, ha La­kos János Hogyan újam meg falum történetét? című munkáját veszem alapul.® Ez jóllehet még marxista felfogásban íródott, de az a kutatói és történeti mód­szertani útmutató, amit Lakos nyújt, úgy gondolom mind a mai napig érvényes. A Táplánszentkereszt kötet külsőre igényes kivitelű, puhafedeles kiad­vány, címlapján a táplánszentkereszti templommal, hátoldalán a falu több jellegzetes műemlékével. Alapszíne szerint sötétkék, ami amellett, hogy ko­molyságot sugároz, egyből utal a falu Vas megyével való összetartozására is. Lakos János már említett dolgozatában a következőket írja: „Feltétlenül foglalkozzunk falunk földrajzi fekvésével, geológiai és talajviszonyaival, dom­borzati, vízrajzi és éghajlati adottságaival, növény- és állatföldrajzával. A helytörténeti folyamat színterét ismerjük így meg, amely nélkül bizonyos ese­mények, fejlődési vonalak nehezen lennének érthetőek. ”3 Nagyon örvendetes, hogy Kereszturiné Pintér Mária jelentős részt szánt könyvéből a földrajzi bevezetőnek. Meg kell jegyezni, hogy igencsak nehéz, a földrajztudomány szakirodaimában való jártasság nélkül pontosan írni egy falu környezeti adottságairól. Ebben ugyanis csak a legritkább esetben találkoz­hatunk az egyes települések leírásával, s emiatt könnyen abba a hibába es­hetünk, hogy összevonjuk a szűkebb értelemben vett kistáj adottságait, a na­gyobb tájegység földrajzi jellemzőivel, ami ahhoz vezethet, hogy egy elnagyolt, vázlatos képet kapunk, amelyből történeti következtetéseket levonni aligha lehet. Meg kell állapítanunk, itt is ez történt. A fejezet alapján a szűkebb érte­lemben vett Táplánszentkereszt faunájáról, flórájáról, földtörténetéről, a falu elhelyezkedéséből fakadó előnyökről rendkívül keveset tudunk meg. Hiányol­hatjuk a történeti térképek bemutatását, s neves történeti statisztikusok mű­veinek a falura vonatkozó részeinek elemzését. A 2. fejezet bevezetője kapcsán, amely a Honfoglalás, letelepedés címet vi­seli, megjegyezhető, hogy nem szerencsés, ha a szerző olyan szakirodalmat használ, amelyet az úgynevezett akadémiai történeti felfogás nem tart magáé­nak. Herényi István publikációi sajátos történelemszemlélete miatt nem biztos, hogy alkalmasak arra, hogy azt egy ismeretterjesztő szándékkal (is) írt falumo­nográfiába beillesszük. Talán érdemesebb lett lenne egybe vetni Herényi Ist­ván megállapításait a 3. fejezetben leírtakkal, amely a falu határában talált ré­gészeti leletek leírásával foglalkozik. Ha pedig mindezeket kiegészítené a Savaria Múzeumban esetlegesen található régészeti anyaggal, jelentős ered­86

Next

/
Thumbnails
Contents