Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
JUBEUEIM. 50 ÉVES A HONISMERETI MOZGALOM 38. Országos Honismereti Akadémia. Kőszeg, 2010. június 28–július 2. - A szülőföld vonzásában. – 11 vasi helytörténész gondolatai a honismereti mozgalom múltjáról és jelenéről
A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN- 11 VASI HELYTÖRTÉNÉSZ GONDOLATAI A HONISMERETI MOZGALOM MÚLTJÁRÓL ÉS JELENÉRŐL A szervezett honismereti mozgalom fél évszázados jubileumát ünnepeljük 2010-ben. A Vas megyében végzett ez irányú munka elismerését is jelzi, hogy az ország és a kárpát-medencei magyarság helytörténeti kutatói 2010. június 28 - július 2 között Kőszegen végzik el a szakmai számvetést és a közös eszmecseréből, emberi találkozókból remélhetően erőt, példákat, élményeket kapnak a következő időszak vállalásaihoz. A XXXVIII. Országos Honismereti Akadémiának a házigazdája a Vas Megyei Honismereti Egyesület, melynek közössége megtisztelő lehetőségnek érzi, hogy az Akadémia hallgatóságának, de folyóirat olvasóközösségének is bemutathatja azokat a vasi személyiségeket, aki az 1960-as évektől alakítói, gazdagítói a megyei honismereti és helytörténeti tevékenységnek. E nemes szolgálatnak hosszú időn át aktív tagjait szólaltatt uk meg a jubileum kapcsán, akik példájukkal másokat is serkentettek a múlt kutatásár a, a szülőföld-szeretet bátor megvallására. A válaszadók benne éltek és élnek a honismeret sűrűjében, vállalták a közösségért való munkálkodás nemességét, megtalálták a szabadidő dolgos, értékes eltöltésének örömét. Példájukkal igazolták, hogy „a hon-szeretet alapja a hon-ismeret”. Bizonyítékokat kapunk tőlük, hogy megtalálták az értelmiségi lét értelmét ebben a munkálkodásban, feltárul előttünk vállalásuk szellemi háttere és munkájuk érzelmi holdudvara is. Érdeklődő és „megszállott” emberek! - mondhatjuk róluk. A gyökereikhez ragaszkodó személyiségek, szívükben, lelkűkben és eszükben ott van a múlt. A tágabb Haza és a szűkebb Pátria tartalmát különösen jól érzik és értik tudásuk, elkötelezettségük és hazaszeretetük révén. Megismertették környezetük közösen teremtett értékeit, óvják múltunk már-már veszendőbe menő hagyományait, védik a természet ránk hagyott szépségeit szexle a megyében. Néhányan abban is bíznak, hogy példájuk nyo- ixxáxx másokban is felerősödik az értékgyarapítás igénye és a honismereti ku- tatókra jellenxző áldozatkész nxagataitás. Őszinte aggódás csendül ki hangjukból: lesznek-e a jövőben új zászlóvivők, s vajon megérzik-e többen, érett felnőttek és a mai fiatalok falxxn és városban ennek a munkának az emberi gazdagodást jelentő formáját és érzelmileg is felemelő hasznát? 12 ismert helytörténészt kértünk fel a visszapillantásra, sajnos Pálffy Józsefről már csak az „In memoriam”-ban emlékezhetünk. Több ükkel hosszabb beszélgetés is megjelent már a VHHK hasábjain, xxxégsem lesz érdektelen, hogy az ünnep alkalmával miként vélekednek a hétköznapok történéseiről. Tisztelgő főhajtás illeti őket - miként a neves elődök munkálkodását is. ZSÁMBOKI ÁRPÁD 7
