Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében

Bár a szombathelyi népbírósági ítélet hivatalosan pontot tett Gyöngyös Endre ügyének végére, számos kérdés maradt megválaszolatlanul. Jelenlegi kutatásaink alapján nem tudjuk megállapítani, miért nyilatkozott a per során kihallgatott valamennyi volt munkaszolgálatos abszolút elismerően a polgármesterről, miközben emlékeik nem esnek egybe azon munkaszolgálatosokéval, akik a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottságnak számoltak be kőszegi tapasztalataikról. A kőszegi zsidók üzleteit pedig már az országos rendelet megjelenése előtt lezárták, ezt mégsem említette meg egyetlen tanú sem. Jelenlegi ismereteink alapján a válaszokat illetően csak találgathatunk.

Valószínű, hogy Gyöngyös tényleg igyekezett segíteni a munkaszolgálatosoknak, azonban nem rendelkezett megfelelő hatáskörrel, hogy érdemi eredményt érjen el, emellett a segítsége csak arra a néhány munkaszolgálatosra terjedt ki, akiket személyesen is ismert. A vallomástétel során az is befolyásolhatta a túlélőket, hogy Gyöngyös Endre - szombathelyi kollégájával összehasonlítva - valóban nagyon visszafogottan cselekedett a zsidókérdés megoldása kapcsán. Azokat a túlélőket, akik a háború után visszatértek Kőszegre, az is motiválhatta, hogy a volt polgármester még 1947-ben is meglehetős népszerűségnek örvendett a városban, letartóztatása után a városházi dolgozók levélben kérték szabadon engedését.120 A túlélők talán tartottak attól, hogy amennyiben Gyöngyös ellen tesznek vallomást, saját visszailleszkedésüket nehezítik meg a városban.

Gyöngyös perében a népügyész bizonyítási stratégiája egyértelműen ku- darba fulladt. A tárgyaláson egyetlen tanú sem vallott Gyöngyös Endre ellen a „zsidókérdés megoldásával” kapcsolatos vádpontokban. Valószínűsíthető azonban, hogy egyes tanúk a rendőrségi kihallgatásuk során még terhelő vallomást tettek Gyöngyös ellen. Terhelő vallomások nélkül ugyanis ezek a vádpontok nem kerülhettek volna be a vádiratba, mivel a népügyész elsősorban vallomásokra alapozta a bizonyítási eljárást a zsidókérdést illetően. Hasonlóan más szombathelyi népbírósági perekhez, egyetlen esetben sem támasztotta alá a vádat korabeli dokumentumokkal. Ennek következtében minden zsidókérdéssel kapcsolatos vádpontban ártatlannak találták Gyöngyöst, holott a polgánnester a zsidó üzletek lezárása során az országos rendeletet megelőzve járt el, amit a népbírósági töxvény népellenes bűntettnek minősített.

Míg Gyöngyös perében elsősorban a népügyész vallott kudarcot, Palkó és Mészáros ügyében a népbíróság inkompetenciájának és a népbírák személyes elfogultságának tudható be, hogy a két szombathelyi hivatalnok ítéletét a NOT több ponton megváltoztatta. Palkó Istvánt a szombathelyi népbíróság bűnösnek mondta ki egy olyan lista elkészítéséért, ami nem került elő, senki nem látta, mindössze néhány áldozat emlékezett úgy, hogy csak a vagyonos zsidókat vallatták, tehát lenni kellett egy listának, de az áldozatok közül sem mindenki állította ezt. Egy másik népbíróság Mészáros Hugót ugyanakkor minden terhelő bizonyíték és vallomás ellenére szinte minden vádpont alól felmentette. A NOT a Palkó elleni öt vádpontból kettő esetében módosította az ítéletet Palkó javára, Mészáros Hugó esetében az öt vádpontból négy ponton módosították a szombathelyi ítéletet Mészáros hátrányára.

76