Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében
zia alatt Palkó személyesen tiltotta meg nekik, hogy jegygyűrűket vegyenek el. Ez egybevág azzal, amit korábban saját igazolási ügyükben is vallottak.111 Szintén a Palkó elleni vádak között szerepelt, hogy június 29-én, mielőtt a gettóból a zsidókat átszállították a motorgyárban létrehozott gyűjtőtáborba, egy általa összeállított lista alapján kínvallatásnak vetették alá a vagyonos zsidókat a zsidó iskolában ékszerek után kutatva. A vallatásokat bizottságok végezték, amelyek egy-egy rendőrből, javadalmi ellenőrből, ékszerész-becsüsből és bábanövendékből álltak. A polgármester ugyanis új fent a rendőrség rendelkezésére bocsátotta a javadalmi hivatal alkalmazottait, amit a népbíróság ugyanúgy értékelt, ahogy az első razzia esetében. Az fel sem merült a szombathelyi népbírák- ban, hogy a polgármester vissza is utasíthatta volna a rendőrség kérését. Ezt végül csak a Népbíróságok Országos Tanácsának ítélete mondta ki.lla Palkó tagadta, hogy listát állított volna össze a vagyonos zsidókról, szerinte, ha volt is ilyen lista, azt az adóhivatal állíthatta össze. Tagadta azt is, hogy a motozóhelyiségben tartózkodott volna a vallatások idején. Állítása szerint az ő feladata az volt, hogy a motozó bizottságokat ragasztóval és borítékkal lássa el.113 Aligha hihető azonban, hogy (csupán) ezzel bízták meg a javadalmi hivatal vezetőjét. A lista létezését nem tudták bizonyítani. A vád tanúinak többsége azt állította, hogy csak a tehetős zsidókat vallatták, illetve motozták meg. Az összes tanú - beleértve a javadalmi hivatal alkalmazottait - állította, hogy7 Palkó végig az iskola udvarán tartózkodott.11* A lista nem került elő, Palkó, a javadalmi hivatal alkalmazottai és a rendőrök tagadták, hogy létezett volna ilyen lista. Ennek ellenére a szombathelyi népbíróság kizárólag a vád tanúinak vallomása alapján bűnösnek találta Palkó Istvánt.110 A vallatás után a kínzások miatt menni sem tudó embereket átszállították a motorgyár területén felállított gyűjtőtáborba, amely egyben berakóállomás is volt. A járóképesek gyalog mentek. Palkó és Mészáros ellen is vádpont volt, hogy nem gondoskodtak a motorgyárban összezsúfolt emberek élelmezéséről. Tanúvallomások sora állította, hogy a motorgyárban, ahova június 30. és július 4. között voltak bezárva, élelmet csak egyszer kaptak, némi borsót. Palkó és Mészáros is azt állította, hogy nem tudják, kinek volt a feladata a motorgyárba zárt zsidók élelmezése, de biztosan nem az övék, ők ugyanis erre vonatkozóan semmilyen utasítást nem kaptak.110 Mészáros és Palkó nem mondott igazat. Minden törvényhatóság első tisztviselője megkapta Jaross Andor belügyminiszter 38222/1944. sz. bizalmas rendeletét, amelynek értelmében a zsidók élelmiszerkészletének elfogytával a község köteles megelőlegezni a zsidók élelmezésének költségeit.117 Palkó Mészáros magyarázatát még azzal is kiegészítette, hogy a gettóból mindenki vihetett magával 3 napra elég élelmet. Ez elvileg valóban fedezhette volna többé-kevésbé az élelemszükségletet az említett napokon. Óriási különbségek voltak azonban abban, hogy7 végül ki, mit és mennyi élelmiszert vihetett magával. A gettó egyes részein nem engedték, hogy bármit magukkal vigyenek, más részeken viszont még befőttet is vihettek magukkal. Összességében az élelmezés a motorgyárban nem volt megoldott. Mészáros Hugó Palkó vallomásához még hozzátette, hogy a motorgyárban lévők élelmezése a németek feladata volt.118 74
