Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében
lakás - ad meg.00 Ha a nagyobb adatot fogadjuk el igaznak, 26 lakás akkor is kevés lett volna egy 10.000 lakosú város lakáshiányának orvoslására. Azt is meg kell említeni, hogy jelenlegi ismereteink szerint más városokkal ellentétben a polgármesterhez nem érkeztek nagyobb számban lakás kiutalását kérő levelek. A népbíróság ebben a vádpontban is ártatlannak találta Gyöngyös Endrét. Az ítéletben rámutattak arra, hogy a gettó felállításának gondolata nem azonos az országos rendeletet megelőző intézkedéssel.07 Ami a szombathelyi gettót illeti, Palkó István és Mészáros Hugó perében egyaránt a vádpontok egyike volt az 1944. május 8. és május 12. között Mészáros Hugó véghatározata alapján felállított gettóban08 1944. május 22-én lefolytatott razziában való szerepük. Az biztosan megállapítható a razziával kapcsolatban, hogy a polgármester a rendőrség kérésére 40 városi tisztviselőt — a javadalmi hivatal munkatársait — kirendelt a gettóba, ahol a rendőrség közreműködésével élelmiszert, textilárut és gyógyszert foglaltak le. Az élelmiszert a javadalmi hivatal a városi közellátási hivatalnak adta át, a textilárut Vas vármegye közellátási hivatalának.00 A 14 tanú közül két áldozat több razziára emlékezett, illetve nem volt biztos abban, hogy csak egy razzia volt. Ezt állítja Katona Attila is tanulmányában. Katona úgy véli, hogy a május 22-ei razzián lefoglalt nagy mennyiségű élelmiszer és textiláru szolgált ürügyül ahhoz, hogy később elrejtett élelmiszer és ékszerek után kutassanak.100 Katona álláspontját cáfolja az, hogy a javadalmi ellenőröket kétszer, május 22-én, illetve június végén rendelték ki razziára.101 Ez valóban két alkalom, de a második razzia, az úgynevezett ékszerrazzia közvetlenül a zsidók motorgyárba történő átszállítása előtt történt, akkor nem kutattak élelmiszer után, csak ékszereket kerestek. Palkó és tanúként a javadalmi hivatal emberei állították, hogy csak a felesleges, 3 havi készletet meghaladó árukat foglalták le. A népügyész sajnálatos módon nem kérdezett rá arra, miért foglalták le ezeket az árukat, amikor alig másfél héttel korábban, a gettó felállításakor nem maximalizálták a gettóba bevihető ingóságokat, a bevihető élelmiszer mennyiségéről egyáltalán nem esett szó a gettó felállítását elrendelő határozatban, amely kimondta, hogy' a zsidók magukkal vihetik szükséges berendezési tárgyaikat és holmijukat, olyan mennyiségben, és mértékben, hogy ezzel a férőhelyek befogadóképességét ne csökkentsék. Az utóbbi kitétel meglehetősen nehezen értelmezhető azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a határozat szerint egy család legfeljebb egy' szobában lakhatott.10' Hacker Iván is azt vallotta Palkó István tárgyalásán, hogy korlátlanul bevihettek bármit a gettóba, panasz csak a férőhelyek tekintetében volt.10,1 Az sem világos, mi alapján állapították meg, mi minősül 3 havit meghaladó mennyiségnek. Ráadásul a Palkó István által 1944. június 14-én készített jegyzéken több esetben ismeretlen tulajdonost tüntettek fel, vagyis nem tudhatták, hogy az adott áru egy vagy több személyé volt-e. A lista egyébként is meglehetősen pontatlan volt. Szerepelt rajta többek között Wesel Imre10* is, aki már a gettó felállításakor sem tartózkodott Szombathelyen. A Palkó által 72