Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében
néhány embeirel kivételt tett [Gyöngyös Endre], semmi esetre sem mentő körülmény jobboldali és népellenes cikkeire, amelyet letagadni nem lehet. ”53 A népbíróság nem értett egyet a szociáldemokrata érveléssel. A polgár- mestert e vádpont alól is felmentették. Ebben a tanúvallomások mellett valószínűleg az is közrejátszott, hogy csatolták Gyöngyös anyagához a Munkaszolgálatosok Szövetségének köszönőlevelét, amelyet a tárgyaláson a tanácsvezető népbíró ismertetett.54 Ugyanakkor nem állíthatjuk azt, hogy a volt kőszegi munkaszolgálatosok egyöntetűen elismerően nyilatkoztak volna a kőszegi munkaszolgálatról. H. Z. 194-2. november 25-én került Kőszegre. Erdőirtási és útépítési munkát végzett. Megemlíti, hogy szárított káposztát kaptak enni és naponta átlagosan 17 órát dolgoztak.55 K. J., aki szintén útépítési munkát végzett Kőszegen, a Hámori-erdőbeli barakkokkal kapcsolatban elmondta, hogy azokat saját maguk építették, ablakot nem alakíthattak ki rajta a parancs szerint, valamint nagyon szűkös volt a hely, az emberek egymás hegyén-hátán aludtak.50 A tárgyalás során Gyöngyös jóindulatát hangsúlyozva több tanú, köztük Schwarcz Jenő és Kopfstein Hugó is beszámolt arról, hogy a polgármester több esetben illetőségi bizonyítványt adott ki olyan személyeknek, akik arra nem lettek volna jogosultak. Schwarcz név szerint Lokk Emő illetőségi ügyét említette. Kopfstein Hugó Bloch Gizella, Bloch Emil és Popper Jenő esetét emelte ki.57 Annak megállapításához, hogy Gyöngyös valóban a hatályos rendelkezéseket megszegve segített-e a hozzá forduló zsidóknak, további kutatások szükségesek. Gyöngyös eljárása az illetőségi ügyek esetében azért különösen fontos, mivel segíthetne árnyalni a volt polgármester szerepét a zsidóellenes rendelkezések végrehajtásában. Néhány tanú ugyan a tevékenysége kapcsán a rendeletek elszabotálásáról beszélt ,,'lM a fentiek alapján a polgármester tevékenységére inkább a rendeletek engedelmes végrehajtása volt jellemző, bár a rendeleteket igyekezett emberségesen végrehajtani és az üzletek lezárását kivéve önállóan nem kezdeményezett zsidóellenes intézkedéseket. A NÉMET MEGSZÁLLÁSTÓL A DEPORTÁLÁSIG A „zsidókérdés megoldása” jelentősen felgyorsult Magyarország német megszállása, 1944. március 19. után. A március 22-én miniszterelnöknek kinevezett Sztójay Döme és kormánya nagy sebességgel fogott hozzá a zsidók vagyonát, később személyes szabadságát, végül életét veszélyeztető rendeletek kiadásához. A szombathelyi közigazgatási vezetők lelkesen láttak hozzá a zsidókérdés megoldásához, olykor az országos rendelet kiadását megelőzve. Szombathelyen 1944. március 31. és április 4. között 123, többségében belvárosi üzletet zártak le és pecsételtek le a polgármester utasítására a java- dalmi hivatal munkatársai csendőrök közreműködésével. Az üzleteket a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Kunder Antal március 28-ai táviratára hivatkozva zárták le. A táviratot Vas vármegye alispánjának címezték, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidó üzletek igénybevétele iránt egyes hatóságok különböző intézkedéseket foganatosítottak. Az ilyen intézkedések 67
