Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében

bath elve a a lakosság száma 1920 és 1944 között folyamatosan növekedett. Míg a vasi megyeszékhelyen 1920-ban 36.327-en éltek, 1944-ben már 44.000-en. A városban a zsidók létszáma az összlakosság létszámának növekedésével párhuzamosan csökkent, számuk 1920-ban 3552 fő (9,78%), 1930-ban 3495 fő (8,9%), 1941-ben 3088 fő (7,2%), 1944-ben körülbelül 2868 fő (=6,52%). A zsidó lakosság aránya azonban 1920 és 1944 között mindvégig magasabb maradt Szombathelyen, mint az 5%-os országos átlag.20

Szombathellyel ellentétben Kőszegen a 20. század első felében a zsidó lakosság száma és aránya a város lakosságához viszonyítva az 5%-os országos átlag alatt mozgott és folyamatosan csökkent, miközben a város lakosságának létszáma 1920 és 1944 között 8000-ről 10.320 főre növekedett. 1910- ben 266 zsidó élt Kőszegen (3,2%), 1920-ban 162 fő (1,9%), 1930-ban 131 fő (1,5%), 1941-ben 109 fő (1,06%), 1944-ben mindössze 95 fő (0,9%).21

Szombathellyel összevetve, Kőszegen igen látványos volt a zsidók visszaszorulása a gazdasági életben az 1938 és 1944 közötti években. Mire Gyöngyös Endre Kőszeg polgármestere lett, a zsidók eltűntek a legtöbb adót fizetők névsorából,22 az iparigazolványok kiadásának korlátozása miatt megélhetési lehetőségeik egyre szűkültek. 1942-ben a kőszegi rendőrkapitány a belügyminiszternek tett jelentésében a következőképpen értékelte a zsidók helyzetét a városban: lrA zsidók teljesen visszavonultan csendben élnek. Az elmúlt hónapban történt munkaszolgálatra való bevonultatásulc még elzárkózottabbá tette őket. Még az egymás közötti nyílt érintkezést is kerülik. Gazdaság terén szereplésük is napról napra csökken, mert az iparigazolványok korlátozása folytán újabb és újabb erősen hasznot hajtó kereseti lehetőségtől esnek el. ”23

A ZSIDÓK JOGFOSZTÁSAVAS MEGYÉBEN, 1942-1944. MÁRCIUS 19.

A Mészáros Hugó, Palkó István és Gyöngyös Endre elleni vádpontok az 1942 és 1944 közötti tevékenységüket érintik, ezért a következőkben a zsidókérdés Vas vármegyei „megoldása” kapcsán csak ezekkel az évekkel foglalkozunk.

1942. június 12-én egy tábla került a szombathelyi strandfürdő bejáratához, amely arról tájékoztatott, hogy a zsidótörvény hatálya alá eső személyek részére jegyet, illetve bérletet nem adnak ki.'1 A zsidók kitiltását a strandról nem írta elő országos rendelet. Az ötlet mégsem számított egyedinek. Endre László,25 Pest vármegyei alispán 1941. május 5-én, 1 évvel korábban hozott rendeletet a zsidók fürdőkből történő kitiltására. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter azonban 1 hónappal később megsemmisítette Endre rendeletét.20 Belügyminiszteri utasításra, a rendelet megsemmisítését kimondó határozatot Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye lapjában is közzétették.27 Ennek fényében különösen érdekes, miért éppen 1942-ben hozta meg a rendeletet Mészáros Hugó. A népbíróságon azzal magyarázta tettét, hogy katonák egy csoportja a zsidók ellen erőszakos cselekményeket tervezett a fürdő területén, egyébként pedig senki sem kért igazolványt a strand látogatóitól a bejáratnál.28 Mészáros tehát - érvelése szerint - a zsidók testi épségét, valamint a fürdő nyugalmát védte az intézkedéssel.

62