Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében
része vélhetően akkor keveredett el, amikor a szombathelyi népbíróságot 1948. november 1-jén az 1947. évi XXXIV. törvénycikk5 alapján megszüntették és a folyamatban lévő, valamint a lezárt ügyek anyagát átszállították a győri népbíróságra, vagy a rendszerváltást követő többszöri szállításuk során. Gyöngyös Endre1’ iratait például közel másfél évig kereste a győri bíróság, mire kiderítették, hogy az iratok az igazságügyi minisztériumban „akadtak el."7 Fördős Kálmán8 szombat- helyi rendőrfogalmazó perének anyaga viszont nem került elő. Csupán annyit tudunk, hogy rá szabták ki a szombathelyi népbíróság történetében a legsúlyosabb ítéletet, 15 év kényszermunkát.9 Arról nincs információnk, hogy történt-e vádemelés a Vas vármegyei alispán, valamint főispán ellen. Valószínűsíthető, hogy ellenük nem emeltek vádat, mivel sem a népbírósági, sem a népügyészségi iratokban nem található rájuk vonatkozó irat. Eddigi kutatásaink során igazoló bizottsági iratokat sem találtunk az alispánra, valamint a főispánra vonatkozóan. VÁDLOTTAK, VÁDAK ÉS ÁLDOZATOK A következőkben három népbírósági pert emelünk ki részletesen: Palkó Istvánét,10 aki 1944 tavaszán-nyarán a javadalmi hivatal vezetőjeként ténykedett Szombathelyen; Mészáros Hugóét,11 alá Szombathely polgármestere volt 1941- tól 1944-ig; valamint Gyöngyös Endréét, aki 1942-től 1944-ig Kőszeg polgár- mesteri feladatait látta el. E három népbírósági per, valamint korabeli dokumentumok alapján lehetőség nyűik arra, hogy összehasonlítsuk a „zsidókérdés megoldásának” menetét Szombathelyen és Kőszegen. Emellett választ keresünk arra is, hogy a vád képviseletében milyen típusú bizonyítékokat használtak a bizonyítási eljárás során, illetve a vádlottak müyen védekezési stratégiákat választottak. Palkó István ellen a vád három rendbeli a Nbr. 15. § 2. bekezdésében meghatározott népellenes bűntett elkövetése volt, amely szerint népellenes bűntettben bűnös az, aki az 1939. évi szeptember hó 1. napját követő időben közhivatali ténykedése során a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előírt ténykedést túlhaladva, olyan tevékenységet fejtett ki, amely a személyes szabadságot vagy a testi épséget veszélyeztette, vagy sértette, vagy" egyes személyek vagyoni romlását elősegítette. A három vádpont: Palkó részvétele a zsidó üzletek lezárásában, a gettó élelmezésének akadályozása és a gettóbeli razzia során élelmiszer lefoglalása, valamint az élelmiszerszállítás akadályozása a motorgyűr területére. Emellett vádolták még két rendbeli háborús bűntett elkövetésével. A vád szerint listát állított össze a tehetős zsidókról, alakét ennek alapján motoztak meg, illetve bántalmaztak a rendőrök ékszerek után kutatva, valamint nem biztosított kenyeret és vizet a bevágónhozott zsidóknak.12 Palkó tárgyalása 1946. január 15. és 19. között folyt.13 Mészáros Hugó ellen a vád a Nbr. 15. § 2. pontjában meghatározott népellenes bűntett elkövetése volt. Emellett vádolták egy rendbeli a Nbr. 15. § 3. pontjában, egy rendbeli a Nbr. 16. § 1. pontjában, a Nbr. 17. § 1. és 2. pontjában meghatározott népellenes bűntettel. A vádpontok között szerepelt a zsidók strandfürdőből történő kitiltása, a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvény végrehajtása kapcsán történt visszaélések, a zsidó 60
