Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

JUBEUEIM. 50 ÉVES A HONISMERETI MOZGALOM 38. Országos Honismereti Akadémia. Kőszeg, 2010. június 28–július 2. - A szülőföld vonzásában. – 11 vasi helytörténész gondolatai a honismereti mozgalom múltjáról és jelenéről

W. L.: Amikor tanár lettem Csepregen, Honismereti Kört alapítottam az iskolában, belőlük lettek idővel a felnőtt kör tagjai. Ok segítették a leendő Helytörténeti Múzeum tárgyait összegyűjteni, aminek műtárgyai megközelítették a 2300 darabot. De nem hanyagoltam el a két honismereti kör ismeret- teijesztő munkáját sem. A múzeum látogatottsága mára elérte a 26.000 főt. Minden csoportot magam kalauzoltam, ennek száma 500 előadásra emelkedett a 2010. évben. Amikor pedagógus voltam, rengeteg tanulót vittem erre a helyre Árpád atyával, aki azt írta a múzeum vendégkönyvébe: „Isten áldása legyen ezen a házon és a vezetőjén is”.

Ma nyugdíjas vagyok és kérlelem a régi kollégáimat, hozzák már el a tanulókat a Kossuth Lajos utca 2. alá a múzeumba, hiába nincs már ott a Boltért igazgató úr és a Lőrinc bácsi. Remélem, hogy eljön egy boldog idő, amikor megtelik újra a kocsmából lett múzeum.

3. Miként becsülte meg települése, munkahelyi közössége, embertársai vállalásait, tőlük, milyen visszajelzést kapott önkéntes munkájához? Részesült-e helyi, megyei elismerésben?

Á. L.: A községemtől szeretetet, megbecsülést mindig éreztem. Ezért nyertem el a Rábagyarmat Díszpolgára kitüntető címet. Ugyanezt tapasztaltam a vasi honismereti egyesülettől is. Az O elismerésük nyilvánult meg a Szülőföldért díszoklevél, a Közösségi kultúráért oklevél, a Pável Ágoston-emlék- plakett és a Bél Mátyás-emlékplakett adományozásában is.

B. J.: Munkámért többször részesültem megyei és országos elismerésben. Legutóbb, 2003-ban kaptam meg a Vas Megyei Honismereti Egyesület Szülőföldért díszoklevelét. A legnagyobb elismerés számomra azonban azoknak az embereknek levélben, szóban, kézszorításban és ölelésben kifejező köszöneté, akikről írtam, vagy családja történetét igyekeztem elmesélni, családfáját felderíteni. Eljutottak írásaim a külföldre távozottakhoz is, így az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába és más országokba is.

Cs. K.: Honismereti munkámra a honismereti oklevélen kívül semmit nem kaptam, még egy jó szót sem senkitől, inkább intrikát.

K. Gy.: E közösség és jómagam tevékenységét számon tartja és elismeri a megye és a város is, amelyet több kitüntetés is bizonyít: Pável Agoston- emlékérem, Celldömölk Város díszoklevele, a Vas Megyei Közgyűlés díja a, Szülőföldért díszoklevél, Celldömölk Városért-érdemérem. Számomra igen nagy elismerés, hogy a tagság ennyi éven keresztül elfogadott vezetőjének.

K. P. M.: Több mint fél évszázados munkámért, 1992-ben a Társadalmi Egyesülések Szövetsége a Magyar Kultúra Napján Emléklappal jutalmazott. 2003-ban emléklapot kaptam a honismereti mozgalomban kifejtett tevékenységemért.

19