Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Doncsecz Etelka: Deportálások a Szentgotthárdi járásból az 1950-es években

nél, beállítottságuknál fogva a déli és nyugati határövezetben az imperialista és titóista hírszerzés, diverzió, szabotázs és minden egyéb ellenséges aknamunkához hatájkaput és bázist képeztek. (...) A hortobágyi táborban lévő személyek új lakhelyeiken nemcsak magatartásukkal és tevékenységükkel, hanem pusztán megjelenésükkel is zavart kelthetnek. Ezért a legnagyobb éberséggel kell ezeket a személyeket figyelemmel kísérni és figyeltetni."'^ Számos család 1953 vitán sem térhetett vissza otthonába, erre majd csak 1956- ban, vagy még később, 1957-ben kerülhetett sor.

Az 1956 tavaszán bekövetkezett újabb politikai enyhülés következtében született a Minisztertanács 29/1956. (IX. 8.) M. T. számú rendelete, amely visszahelyezte vagyoni jogaiba a „lakóhelyükről eltávozni kényszerült személy eket" fi*' korlátozás nélkül engedélyezte a déli határsáv létesítésével érintett személyek visszatérését korábbi lakhelyükre; 5000 Ft összegű segélyt biztosított számukra; valamint maximum 10.000 Ft kölcsönt az újrakezdéshez.37 Ezzel összefüggésben születtek a dolgozatban felhasznált kérelmek, illetve kölcsönügyek iratai: a visszatelepültek, illetve a visszatelepülni szándékozók anyagi támogatást kaptak, a kérelmekre adott válaszban olvasható hivatalos indoklás szerint, azéil mert ,Jgy határozott a Végrehajtóbizottság, mert némileg kárpótolni kívánja a [a kérelmezőt] kitelepítése során elszenvedett anyagi kárért, valamint gazdasági léte megindítását kívánja elősegíteni. ”38

Az effajta segítség azonban, ahogy ezt a következők bizonyítják kevésnek bizonyult. 1956. augusztusi keltezéssel Sárvárról 25 volt deportált fordult ügyével a legfelsőbb ügyészhez. Szemléletes leírását kapjuk itt a volt táborlakók „szabadulás” utáni helyzetének. Az irat pontosan dokumentálja az érintettek oldaláról, hogyan hatottak rájuk a politikai viszonyok változásai, s hogy mindebből adott helyen és adott időben mennyit és hogyan érzékeltek. Indokolt ezért a folyamodványt csaknem teljes teijedelmében közölni: Alulírottakat 1950. június 23-án minden előzetes bűnvádi eljárás, kivizsgálás illetve bírói ítélet nélkül a 8130/1939. M.E. rendelet 1. § b. pontja és a 228.010/1948HV/1. B.M. számú rendelet 1. §-a alapján lakhelyünkről /Ju- goszláv-osztrák / határövezetből kitilitottak és kényszertartózkodási helyül Hortobágy-Kónya tanyát jelölték meg. A kitiltási véghatározat indoklása csak annyit tartalmaz, hogy a kitiltás -közérdekből« vált szükségessé, hogy mi tette ezt azzá, arról a véghatározat nem beszél. (...) Kitelepítésünk alkalmával mindenünk otthon maradt és utána az ingóságot ismeretlenek széjel- hordták, az ingatlanokat pedig államosították, illetve T[ermelő]szövetkezeti] cs[oport] vagy tanács kezelésébe utalták. 1953 októberében a Hajdú-Bi- harmegyei rendőrkapitányság 9453/1953. sz. határozata alapján a kényszerlakhelyhez kötöttséget megszüntette és értesített bennünket, hogy az összes állampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhatjuk meg letelepedési helyünket. Amikor aztán otthonunkba akartunk visszatérni, közölték velünk, hogy a határövezetbe nem mehetünk, sőt még Szombathely- Nagykanizsa területén sem telepedhetünk le és a határövezetbe vagy a meg81