Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Doncsecz Etelka: Deportálások a Szentgotthárdi járásból az 1950-es években
A „kitelepítéseket” csak a segélyadás okaként említette a cikk, a többi írás ennyire sem érinti ezt a kérdést. Időről időre szóba kerül azonban az „osztályellenség” elleni harc fontossága. A kulákellenes propaganda, tehát nem maradt abba a deportálásokkal, sőt az egykori deportáltak hazatérése után is folytatódott. A következőkét részlet a bizonyíték erre, s egyben meg is erősíti a 25 Sárváron tartózkodó deportált folyamodványában foglaltakat. ,yA kulákok és egyéb osztályidegen elemek elleni harcban pártszervezeteinken támaszkodniok kell a dolgozó parasztságra. Nem tudunk sikeresen harcolni az osztályellenség elszigeteléséért, befolyásának csökkentéséért, ha a falusi osztályharcban nem áll a párt, a helyi pártszervezetek mögött a dolgozó parasztság döntőtöbbsége. A politikai harc ma mindenekelőtt azt jelenti, hogy megvilágítsák pártszeivezeteink, a kommunisták a kulákonak az ellenforradalomban betöltött szerepét, nap mint nap le kell leplezni ártalmas rémhíreiket. (...) Az osztályellenség fogalmát falun nem szabad a kulákokra leszűkíteni. Hiszen az ellenforradalom alatt nemcsak kulákok mozdultak meg, hanem a volt szolgabírók, csendőrök, nyilasok is, hogy kezükbe vegyék a hatalmat. A legtöbb helyen ezek voltak a hangadók. (...) Ezek ellen is kiemelt harcot kell folytatniuk a pártszervezeteinknek, a kommunistáknak, az állami szerveknek. ” „Kulákok mint falusi kizsákmányolok még vannak. Igaz, a kizsákmányolásból élők száma ma már kevés, de jóval nagyobb az a rétegük, amely tagjai részben vagy egészben lemondtak földjükről, az előbbinél kisebb területen kis- és középparasztként dolgoznak. (...) Mivel valamennyien elveszítették egykori hatalmukat, befolyásukat, érthető, hogy népi demokráciánknak nem hívei, nem építői. (...) Hogyan harcoljunk mégis a kulák ellen? Helyesen adja meg a választ erre a párt jelenlegi politikája: a kulákok ellen elsősorban úgy harcoljunk, hogy a főküzdelmet a politikai befolyásuk csökkentéséért folytassuk. Tévedés ne essék ez alatt nem azt értjük, hogy élezzük velük az ellentéteket, csupán az ellenséges tevékenységüket kell meggátolni. Faluhelyen a dolgozó parasztoknak, városon a gyárakban és a különféle üzemekben levő munkásoknak kell odahatniok, hogy a kulákok semmiféle politikai befolyással járó tisztséget ne viselhessenek. (...) A kulákok tevékenységét másban is látni kell. Rémhíreket terjesztenek, titokban szervezkednek és ahol csak szerét tehetik, a népi hatalom ellen dolgoznak. Mindnyájunk érdeke azt kívánja meg, hogy az ilyen cselekményeket, tetteiket szigorúan megtoroljuk. Helytelen lenne azonban ha gazdaságilag teljesen megsemmisítenénk a kulákokat. (...) Az eddiginél ésszerűbb, humánusabb politikát kell alkalmaznunk a kulákok gyermekeivel, rokonaival szemben is. Néhány évvel ezelőtt a kulákgyer- mekek kicsi koruktól magukon hordozták a megszégyenítés bélyegét. Korlátozva voltak a továbbtanulásban, ifjúsági szervezetnek még akkor sem lehettek a tagjai, ha a népi demokrácia államrendjével egyet értettek, a szocializmus építését helyeselték. A kulákgyermekek számára most általában lehetővé tesszük az érvényesülést, de mindenütt figyelemmel kell lenni arra, hogy a családi befolyás ne tegye őket ellenséggé. ”44 84