Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Tóth Ferenc: Coligny és Montecuccoli Szombathelyen 1664-ben
mája a Szentgotthárdra érkező utánpótlást szállító szekérkonvojt kirabló török rablótámadás mérlege és a minden bizonnyal a közelben vonuló francia csapatok elmulasztott védelmének igazolása volt. Amint a csata, illetve az azt követő napok eseményei jól mutatták, az utánpótlás hiánya kardinális kérdést jelentett mindkét sereg részére. Részben ezzel magyarázható, hogy a keresztény hadsereg miért nem igyekezett kihasználni az augusztus 1-jei szentgotthárdi győzelmét és miért is sietett még előnytelen feltételek mellett is békét kötni a császári diplomácia. A levél megerősíti, hogy az ellátás komoly nehézségeit az utánpótlás elmaradása okozta. Egy későbbi keltezésű levelében, augusztus 14- én, Coligny gróf így fogalmazott: Megkaptam Méltóságod levelét, amelyben megparancsolja, hogy küldjem el mindazok listáját, akik harcképes állapotban vannak mire én összehivattam a főtisztjeinket és csapataink ezr edeseit és úgy láttuk, hogy seregeinket a nyomorúság és szükség oly mértékben súlytotta, hogy naponta annyi beteg katona esik ágynak, hogy lehetetlenség megmondani, hogy mennyi mivel minden pillanatban újabb esnek le a lábukról és tegnap óta több mint kétszázan betegedtek meg a lovasságnál és a gyalogságnál.. A levél keltezése érdekes a helytörténet szempontjából, a humanista szellemű francia katona a város ókori latin nevét, Sabaria-t használja, ami arra utal, hogy ismerhette a hely történelmét és valószínűleg meglátogatta a város műemlékeit és ekkor minden bizonnyal arról is meggyőződhetett, hogy a helyi hagyomány hogyan őrzi a legnépszerűbb francia szent, Tours-i Szent Márton születésénék tradícióját. Érdekes összehasonlítani a második levél keltezése napján, 1664. augusztus 14-én, ugyanitt tartózkodó Raimondo Monte - cuccoli egy fennmaradt feljegyzését, amelyben sommásan így írt az itt állomásozó franciák felforgató magatartásáról: „Stein am Anger, 1664. augusztus 14. ...a franciák azt terjesztik a magyarok között, hogy a franciák Magyarország megvédői és a németek csak azon fáradoznak, hogyan nyomhatják el őket és amíg a németek az országon élősködnek, addig a franciák a saját pénzüket költik és hogy Franciaország meg tudná védeni a magyarokat a hazájuk javainak elfecsérlése nélkül is. ”5 Mint látható, az itáliai hadvezér Szombathely német nevét használta, amely a katonai forrásokban elteijedtebb volt, mint a latin vagy magyar elnevezés. Természetesen nem feltételezhetjük e mögött a humanista műveltség hiányát, hiszen ennek ellenkezőjét fényesen bizonyítja egyetemes értékű életműve. A magyar és francia nemesek közötti kapcsolatokra való utalás viszont már érdekesebb megvilágításba helyezi Coligny szombathelyi keltezésű levelét is, hiszen ez azt is tanúsítja, a korábbi kutatások eredményeivel ellentétben, hogy magyar és francia elit közötti titkos politikai kapcsolatfelvétel már a csata utáni héten, éppen itt Szombathelyen megtörtént. A további kutatások talán kiderítik, hogy kik és hogyan vettek részt ebben a kapcsolatfelvételben, amelynek következményei a Wesselényi-féle összeesküvés és a kuruc mozgalmak szoros francia kapcsolataiban hozták meg eredményüket. Mindenesetre a francia és magyar nemesek egyformán érezhették a vasvári béke méltatlanságát, hiszen Coligny egy későbbi levelében így írt erről: „Olyan ostobák voltunk, hogy békét csinált unk Magyarországon... ”8
