Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Gál József: A Dunántúli Dalos Szövetség dalostalálkozói, 1894–1910
szikrát is kihaltnak véltük benne. Az összetartás, a testvéri szeretet hiánya nem egyszer vitte az egyletet a megsemmisülés felé - vallotta be az ünnepi pillanatokban is a laudáló - de mindig akadt néhány lelkes egyén, ki a zászló körül sorakozva, újból felébresztette az érdeklődést. ”1<> A Dunántúli Dalosszövetség működésének mintájául az Országos Magyar Daláregvesület szolgált. A tevékenységük célja is megegyezett, amit felhívásukban ki is nyilvánítottak. A Szövetség tevékenységéről azonban - sajnálatosan - a napi sajtó híradásain tú 1 másfajta dokumentumokkal nem rendelkezünk. A sajtóbeszámolók egyértelműen utalnak az Országos Dalosegylet működésének és rendezvényeinek mintájára. Azaz, 2-3 évente rendezték meg a találkozókat, minden alkalommal a Dunántúl más-más városában. A dalrepertoár bővítése érdekében dalpályázatot is kiírtak. A találkozók ismétlődő része volt a vasútállomáson zajló ünnepélyes fogadtatás, az ismerkedési est, a díszközgyűlés, a dalverseny és - ha mód volt rá — egyéb szórakoztató esemény is bekerült a programokba. A versenyt övező ünnepségek a vendég- szeretet jegyében folytak le. Társadalmi fontosságát jelezte, hogy a díszelnöki tisztet csaknem minden esetben a vármegye főispánja töltötte be. A proto- koláris szereplők sorában pedig rendszerint megszólalt az adott város polgármestere. A Szövetség aktuális ügyeit a verseny előtti órákban közgyűlésen beszélték meg, s itt hozták a szükséges határozatokat, amelyek szinte kizárólag a következő találkozó teendőire vonatkoztak. A díszközgyűlések helyszíne a vármegyeháza díszterme vagy a város más reprezentatív épületének dekoratív helyisége. A versenyzőket a dalok nehézsége, jellege alapján kategóriákba sorolták. Az összefogás kifejezésére azonban olyan dalok megtanulását is „kötelezővé” tettek, amelyeket valamennyien közösen énekelnek. A sajtó eltérő tartalmú és teijedelmű híradásai alapján azonban nem tudjuk következetesen minden találkozó minden említett mozzanatot bemutatni. Hiányos voltában is érdekes adaléka ez nemcsak általában a dalár-, a későbbi évtizedekben „használatos” nevén a kórusmozgalomnak, hanem a magyar művelődéstörténetnek is. Történetét a következőkben idézzük meg. 1894 - SZOMBATHELY A Dunántúli Dalosszövetség első találkozóját a soproni elhatározásnak megfelelően 1894. július 1-jén tartották meg. A találkozó azonban már június 30-án kezdetét vette. A délutáni és esti órákban megérkezett a dalosok egy része, akiket a vasútállomáson a Szombathelyi Dalárda fogadott és köszöntött egy-egv jeligés dallal, Gyöngvösy Tivadar pedig szép szavakkal üdvözölte a vendégeket. Ezen a napon érkeztek meg a muraszombatiak (ma: Murska Sobota, Szlovénia), komáromiak, pécsiek, soproniak, lajtaszentmiklósiak (ma: Neudörfl an der Leitha, Ausztria) és a győriek. A találkozó 300 énekesét - nem szállodában, hanem - a „város szíves lakóinak vendégszerető házainál helyezték el. ahova magánfogatokon”17 szállították. (Ez a szervezés igazából „főpróbája” volt az 1905. évi Országos Dalostalálkozónak).18 Este 7 órakor a Hungária Szálló (ma: Kőszegi u. 15.) kertjében baráti találkozón ismerkedtek meg egymással a dalosok, egv-egy dallal mutatkoztak 64
