Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Székely Tamás: ,A revolveres képviselő” – Az 1905. évi kőszegi országgyűlési képviselőválasztás története

pártok, hanem a hazaszeretet és a korrupció jegyében folyt a harc!""” - harsogták a címlapon fölényes erkölcsi tudattal. Természetesen ugyanez a szám jelent meg elsőnek nemcsak a választást, hanem a rohonci incidenst követően is, de utóbbiról igencsak megfeledkeztek a nagy ünneplésben. A valóságos helyzetet legjobban a városi hetilap közelítette meg: „Hála Istennek túl vagyunk az országos izgalmon, a szavak tengerén, a szónoklások dagályán, a hazabeszélések ózonén, a képtelen ígéretek soha el nem érhető földjén..."70

E t úllépés azonban koránt sem ment olyan zökkenőmentesen, mint Laehne Hugó szavazatainak összeszámlálása. A kormánypárti sajtó hamar felocsúdott a vereségből és gyorsan felrótta a választási napon elkövetett bűnök lajstromát a győzőknek. Nem tehetett más az amúgy meglehetősen apolitikus, ám szorgosan tudósító Kőszeg és Vidéke sem.71 A választási izgalom áldozatai címmel beszámoltak Szluha Dénes járásbíró súlyos megvetéséről, de Gampert Lajos vendéglős és Kukuljevics József állatorvos megtámadásáról is. A csendháborí- tás és ablakok beverése pedig általános jelenségnek számított aznap városszerte. A helyi újság egyértelműen ellenzéki tüntetőket nevezett meg felelősként. A Vasvánnegye január 28-án és 29-én is foglalkozott az atrocitásokkal.7~ A meglehetősen elfogult beszámoló a következőképpen tálalta az eseményeket: Szluha Dénes nagybirtokos, nyugalmazott járásbíró szavazás után békés polgárként hazaindult. „Életveszélyes sebekkel került ki a választási küzdelemből, melyben szerepet nem vitt s csak mint egyszerű választópolgár teljesítette alkotmányos jogát, mikor Szájbely Gyulára leszavazott."7" (Arról a tényről, hogy Szluha főszerepet játszott Szájbely január 15-ei nagygyűlésén, ismét csak sikerült megfeledkezni.) A járásbírót tehát hazafelé tartva ellenzéki tüntetők vették üldözőbe. A bácsi sietősre fogta a dolgot, azonban a tekervényes utcácskákkal bíró Kőszegen zsákutcába tévedt, s így a felbőszült ellenzékiek utolérték, és alaposan helybenhagyták. Szluha nagy nehezen feltápászkodott és immáron vérző fejjel menekült tovább a Kert utca irányába, ahol az ismerős Lacknemé engedett neki bebocsátást védelem gyanánt. A tömeg persze a ház elé hömpölygőit, ám az asszony könyörgésére oszlani kezdtek. Az adódó időt kihasználva Lacknemé az udvaron álló fáskamrába rejtette a járásbírót, rácsukta az ajtót, de már hallotta, miként gyülekeznek ismét a támadók háza kapujánál: ,pigyon kell ütni a lélekvásárlót!"7* - hörögték bosszúsan, azaz Szluhát szavazatok megvételével vádolták. A felfokozott helyzetben már Lackneméra is veszély leselkedett, így magát mentve kénytelen volt elárulni Szluha rejtelmét, majd otthagyva házát a választási izgalmaknak, a rendőrségre menekült jelenteni a történteket. Ezt jól is tette, mert így nem kellett végignéznie Szluha újabb vesszőfutását. A támadók feltépték a fáskamra ajtaját, s megtalálták a járásbírót, tiki kapával a kezében hadonászott. Az újság szerint az ellenzékiek kegyelmet ajánlottak neki, amennyiben leteszi az eszközt és előbújik rejtelméből. Szluha Dénes így is cselekedett, de a martalócok kirántották az udvarra és botokkal, fahasábokkal félholtra verték. Állítólag a még időben kiérkező orvosnak mesterségesen kellett újraélesztenie a sértettet, akinek így is legalább 1 hónapos kényszerpihenő jutott osztályrészül.

Még ugyanez a cikk beszámolt a hatósági eljárásról: Kőszegi József rendőrkapitány hat embert állított elő, akik ellen feljelentés indult a királyi

57