Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Székely Tamás: ,A revolveres képviselő” – Az 1905. évi kőszegi országgyűlési képviselőválasztás története
Szájhelvt, akinek szónoklata „mindvégig feszült érdeklődésben tartotta hallgatóit" ,42 Az egyébként 75 perces beszéd főbb elemei a következően hangozhattak. A szabadelvű képviselőjelölt - mindenek előtt - az országos helyzet tisztázásba kezdett, s méltató szavakkal illette Tisza Istvánt. Szerinte eddigi kormányzásával már bizonyított; az ország valós hátráltatója nem ő, hanem az ellenzék, áld obstmkcióval és erőszakoskodással akadályozza a nyugodt kormányzati és parlamenti munkát. Szájbely rámutatott, hogy ezzel szemben a szabadelvű páll a békés munka programját mutatja fel, ami nem más, mint a magyar nemzeti állam szellemi és anyagi konszolidációja.4'* Ezt követően áttért a helyi eredmények taglalására, saját fáradságos munkáját bemutatva a hallgatóknak: nagyon nehéz volt a főgimnázium ügyét egy olyan térségben diadalra vinni, aminek közelében már több ilyen rangxi intézmény is létezik. Megígérte továbbá, hogy lobbizni fog az osztrák határ felé épülő vasút miatt, s ebben nagy segítője nem más, mint Eszterházy Miklós gróf. A Kőszeget Szombathellyel összekötő vasútvonallal kapcsolatban pedig a megnyugtató államosítást helyezte kilátásba. Végül hálálkodott az elmúlt 25 év bizalmáért, s további hűségre buzdított. Ezt követően saját településére, Rohoncra vette az irányt és este a Holdonner vendéglőben újabb beszédet tartott. Itt a helyi polgárok és Tisza István dicsőítése, valamint az ellenzék szidalmazása után bizalmasan megvallotta, hogy nem is akart újból képviselő lenni, csupán a helyzet súlyossága követelte meg újraindulását. A rohonciak számára eddigi eredményként 25.000 koronás alapítványát tudta felmutatni, valamint megígérte egy' a községet Kőszeggel összekötő lóvasxxt létrehozását. Ahogy' fogalmazott, ez az ő légi „becsületbeli adóssága” a helyiekkel szemben. 1905. január 18-án rendhagyó txxdósítás kexúlt fel a Vasvánnegve hasábjaira. A hírek szexint a városban a szociáldemokraták szervezkedésbe kezdtek, s csekély szánni érdeklődő mellett bemutatták jelöltjüket, Malasics Gézát, akit az újság egyszerűen „budapesti agitátornak”w nevezett. Annyi bizonyos, hogy nem sikeiúlt a teiv: a választás napján csali Szájbely' és Laelme neve került fel a szavazási jegy'- zőkönyvbe.45 Ugyanez a szám íxt pár sóit a függetlenségi jelölt újabb lékai kampány kísérletéről, ezxlttal homályban hagyva az érdeklődők számát.4(> Január 22-én, 4 nappal a választás előtt a szabadelvűek magabiztossága nem isméit határokat: Szájbely' Gyula győzelmét biztosra lehet vemri - íxták lelekesen hiszen „a kerület felső része mind Szájbély-párti. Rohoncon pedig egy Laehne-szavazó sem akad. ”47 A kampány csúcspontja, legizgalmasabb eseménye pont Laelme Hugó ro- honci látogatásához kapcsolódott, amelyről a kormánypárti újság igyekezett minél részletesebben beszámolni, az ügy hírét a lehető legnagyobbra fújni.4* A lap választási tudósítója röviden tudósított az eseményekről, azonban Rupp- recht Tasziló - aki nyílván legkevésbé lehetett a töiténet autentikus és elfogulatlan szereplője - hosszadalmas cikkben fakadt ki Laelme ellen. Állítása sze- íint az ellenzéki jelölt hét-nyolc kocsiból álló kíséretével behajtott a rohonci Rózsa vendéglő udvarára, ahol helyi tüntetők fogadták. A békés rohonciak csupán Szájbelyt éltették, s mivel községükben senki sem volt kíváncsi Laelme programjára, távozásra szólították fel. Ezt ő megtagadta és előrántotta revolverét, de hála a nagy' lélekjelenléttel bíró Hartlab sorhajóhadnagynak, nem lett
