Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Székely Tamás: ,A revolveres képviselő” – Az 1905. évi kőszegi országgyűlési képviselőválasztás története

it, szemben a tudósításokkal. E lap érdekessége inkább abban állt, hogy bár - a vármegyei ellenzék főként függetlenségi programmal lépett fel - az újság nagyon határozott néppárti, katolikus ideológiát tett magáévá.1,4

Mielőtt magára a választásra rátérnénk, érdemes megvizsgálni a kőszegi körzet sajátosságait. Vas vármegyét 10 járási körzetre osztották a dualizmus kori közigazgatásban, és választókörzet is 10 lett kialakítva a vármegyében, azonban a járások és a körzetek területe csak részben fedte egymást. Kőszeg esetében a választókörzet területének nagyobb része - akárcsak a járásé - a mai Ausztria területén található, ez alól csupán a város és annak közvetlen déli szomszédságában lévő, Gyöngyös-patak menti települések képeznek kivételt. Valószínűsíthető tehát, hogy a választókörzet lakosságának túlnyomó többsége németajkú lehetett. S bár a választás jegyzőkönyvezése - a hivatalos nyelv miatt magyarul folyt - maga a kampány minden bizonnyal leginkább német nyelven zajlott.

Ezen a képen esetleg magának Kőszeg városának etnikai átrendeződése árnyalhat, hiszen ott éppen ezekben az években zajlott a magyarok és németek arányának átbillenése az előbbiek javára.14 Az 1880-ban még háromnegyed részt németek lakta város, 1910-ben már határozottan magyar többségű, 1920- ban pedig már 5000 polgár vallotta magát magyar nyelvűnek szemben 3300 némettel. Ezt azért is érdemes kiemelni, hiszen a várostól nyugatra, északnyugatra eső településeken még alacsonyabb arányban éltek magyarok. Jól jelzi ezt az említett 1903. évi választói névjegyzék,1B amelyben a kistelepülések neve magyarul szerepel, ám ezen nevek nagy része az eredeti német településnév egyszerű tükörfordításán - pl. Háromsátor, Hosszúszeg - alapul. Ez azt jelenti, hogy csupán a hivatalos nyelv miatt alkalmazott nevekről van szó! A körzet etnikai viszonyainak megrajzolásakor a térséget túlnyomóan lakó németek és a kisebbségi, de az államnyelvet beszélő magyarok mellett nem szabad megfeledkezni a hoivátokról és a már aktív közéleti szerepet viselő zsidóságról sem!10

A körzet felekezeti helyzete az országos átlagénál kevésbé megosztott. A 19. században Kőszeg és vidéke már döntően katolikus vidéknek számított, a protestánsok - főként evangélikusok - aránya legfeljebb 20-30%-ot tett ki.17 Ez a szám azonban nem elhanyagolható, hiszen a pártok 1905-ben még komolyan számoltak a felekezeti öntudattal mint a politikai orientáció egyik meghatározó elemével.

A választókerület társadalmi struktúrájáról - legalábbis, ami a szavazópolgárokat illeti - a választói névjegyzék szolgál felvilágosítással. Ahogy azt írtuk, az 1903. évi adatokba tudunk támaszkodni.18 Kőszeg ekkoriban kb. 8000 lakosú település lehetett, amiből azonban csupán - 1903-ban - 539 személy bírt szavazati joggal. Természetesen a cenzus képe itt a legváltozatosabb: 12-en i'égi jogon, 128-an földbirtok, 96-an házbirtok jogán, 255-en jövedelem alapján és 48-an értelmiségi munkakörükből kifolyólag szavazhattak. A második legfontosabb település a nagyközség rangú Rohonc (ma: Recli- nitz, Ausztria) volt a maga 314 szavazásra jogosidt polgárával. Itt egy személy — a magát 81 évesen magánzóként meghatározó Wenczl János - régi jogon, 208-an földbirtokuk, hárman házbirtokuk alapján, 102-en jövedelmük miatt, 22-en pedig értelmiségiek lévén kerültek fel a névjegyzékbe. Nem véletlen, hogy a kampány legsúlyosabb összecsapásai e két helységben zajlottak.

48