Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 2. rész
színház bejárata. Alul a rizalit még jobban kiugrott, fölötte a három ablak előtt volt a bábos erkély. A színház belső megoldása hasonlított Hauszmann ideiglenes, régebbi tervéhez. A kicsiny, de díszes színház bejárata az előcsarnokba vezetett, itt kapott helyet a pénztár, a ruhatár és a könyvtár. Az előcsarnok közepén több lépcsőfok vezetett a nézőtérre, amely 40-50 személyt befogadó állóhelyből, a két oldalt elhelyezett és 92 ülésre beosztott padsorból és a zenekar helyiségéből állt. Az előcsarnokból jobb és baloldalon lépcsők vezettek föl a földszinti és emeleti 20 páholyra, az erkélyszékekre, az emeleti zártszékekre és a karzatra. A bal oldali emeleti páholy mellett volt egy nagyobl) társalgóterem kialakítva. A nézőtéren 350 ember kényelmesen fért el kényelmesen. A nézőtérét ízlésesen díszítették. A boltozat közepéről számos villamos lánggal világító csillár ereszkedett le. A színpad nagysága arányban állt a nézőtérével. Az előfüggönyt, amelynek közepét a lantpengető Apolló alakja díszített, Heinrich udvari festő; a színpad díszleteit pedig Lehman Mór, a budapesti Népszínház festője készítette.44 A színházról Kóbor Tamás Csillagok felé című regényében is olvashatunk, itt egy Szombathelyre szerződött fiatal, budapesti, pályakezdő színésznő szemével láthatjuk az épületet, és bepillantást nyerhetünk a vidéki színjátszás kulisszatitkaiba is. „Díszes nagy épület volt (...) Az előcsarnok fényesen kivilágítva, jegyszedő asszonyok, rendőr ácsorgóit benne. Igazi, nagyvárosi színháznak látszott, csak némileg kicsi, pedig egészen nagy palota kívülről nézve. Jobbfelé pedig egy üvegajtó s üvegablak, arra van írva: Nappali pénztár. Igazgató.(...) amikor a jegyszedő asszony kinyitotta nekik az ajtót, majd visszahökkentek. Mintha az ajtónál kezdődnék a színpad, oly kicsi volt a nézőtér.(...) Ez a színház. Összenéztek és mosolyogtak. Ez is színház? És a színpad! Még az iskolában is nagyobb színpad van!”** A szombathelyiek valószínűleg nem így látták színházukat. Sokat áldoztak érte és lázasan várták a megnyitást. Sőt, a páholyokért már májusban annyian érdeklődtek, hogy a választmány kénytelen volt árverésre bocsátani azokat. AZ AVATÁS 1880 tavaszától már a megnyitó ünnepség tervezésének lázában égett a színházi választmány. Áprilisban a győri színpártoló egyesület ajánlotta fel, hogy örömmel nyitná meg színtársulatuk a színházat, sőt az igazgató, Beödv Gábor az első színi évadra is szerződést kötne. Ám az építőbizottság valószínűleg nagyobb volumenű ünneplést tervezett, a budapesti Nemzeti és Népszínház tagjaival szerette volna avatni a kőszínházat a kitűzött napon, augusztus 19-én. Listájukon többek között a következő nevek szerepeltek: Feleky-pár, Helvey Laura, Náday, Halmy, Prielle Comélia, Márkus Emília, Ujházy, Bla- liáné. A színházi választmány májusban rábólintott az elképzelésre, s tervbe vették, hogy a megnyitót követően augusztus 21-én és 22-én a magyar orvosok és természetvizsgálók tiszteletére további két díszelőadást tartanak.40 40
