Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 2. rész

Az árverés sikeréről nincs adat, mindössze egy 1879. januári jegyzőkönyvből tudjuk, hogy Károlyi beszámolója szerint három telek ekkorra már elkelt, a negyedik még vevőre várt.

Az építkezés időközben gyorsan haladt, erről a sajtó folyamatosan beszámolt. Gyűltek a számlák is a színházi választmány dossziéiban A kivitelezésre szánt pénz azonban egyre jobban fogyott. A Széchenyi (ma: Berzsenyi Dániel) téren emelkedő új palota befejezését anyagi nehézségek gátolták. A színházi választmány kasszájában ekkor 31.000 forint volt, a tetőzéshez pedig 42.000 forintra lett volna szükség. A lapok folyamatosan buzdították olvasóikat az adakozásra és a „Vasmegye Naptár” vásárlására.

A kiadvány bevétele már több ízben is gyarapította a színház alaptőkéjét, a hasznos információkat tartalmazó naptár mindössze 50 krajcárba került, így sokan vásároltak belőle. Valószínűleg a buzdító szó nem talált süket fülekre, a lapok novemberben ugyanis már arról számoltak be, hogy az építkezés gőzerővel halad.11

KÍSÉRLETEK A PÉNZSZERZÉSRE

Arról, hogy végül 1878 őszén tető alá került-e a színház épülete, s ha igen, miből finanszírozták, nem olvashatunk a lapokban és egyéb dokumentum sem maradt fenn róla. Az viszont biztos, hogy a pénzhiányt nem sikerült megoldani, az 1879. év az anyagi források felkutatásának jegyében telt el. A választmány kétségbeesett kísérleteket tett, ezek azonban mindig csak időlegesen oldották meg a problémákat.

Az első ilyen kísérlet ötlete márciusban fogalmazódott meg. A színházi választmány ülésén hangzott el Károlyi beszámolója az építkezés pénzügyi helyzetéről. A kiadási végösszeg 47.689 forint, „ebből levonva a már kiadott pénzt és a részint készpénzben meglevő pénzt a hiány még 12.573ft".ia A tagok ekkor határoztak arról, hogy négy páholyt eladnak, „telekkönyvileg kitüntetendő szolgalmi joggal a visszavásárlás jogéinak fenntartása mellett” 3' Eg}' páholyéit 1500 forintot kértek.u

Mivel ez a „színházi épületnek megterheltetésével és a tulajdonjog némi korlátozásával jár”1* a jó ügy érdekében a választmánynak engedélyt kellett kérnie a vármegyei bizottmánytól.

Airól, mikor és hogyan történt ez meg, szintén nincs adat. Viszont minden bizonnyal sikeres volt, hisz egy helyütt olvashatunk arról, hogy a színház megnyitását követően a fennmaradt tartozásokat a többi között az elzálogosított páholyok visszaváltására szervezett előadások jövedelmeiből fedezték.

Újabb kísérletként a nyereménysorsolást rendeztek. Tervezete, s a felsőbb hivatalokhoz intézett engedélykérések áprilistól datálódnak. A pénzügyin misztérium engedélyezte a sorsjátékot, ám ahogy Takács Lajos főispán, a színházi választmány elnökének levele elárulja, a döntés értelmében az 5%- os lottó jövedéket előre ki kellett fizetniük az alapból, A főispán ennek elengedését kérte, lévén, hogy a tárgyak megvásárlását, nyomtatási és egyéb költségeket - 3000 forintot - így is előre kellett fedezni. S miután közhasznú vállalkozásról, nem nyerészkedésről volt szó, jogosnak vélték a díjmentességet.11’