Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 2. rész
A szeptember 3-ai rendkívüli közgyűlésen dr. Török Gyula kérte a polgármestertől, hogy a kutat ne temessék be. ,JVeki ugyanis többet ér a kút, mint bármilyen szobor”.7* Indítványozta, hogy „nyilvánítsák zarándokhellyé a kutat”71' Dr. Üjvárv megnyugtatta, nem temetik be, ellenkezőleg, kitisztítják, vizét felnyomatják és iható lesz. A zarándokhely ügyében pedig már tett lépéseket.77 FELAVATJÁK A SZOBROT A szoborállítás ügyének lelkes támogatója, Sütő Albert „előzetest” közölt az egyházi lapban. írásában a tömeg és az ünnep viszonyát elemezve, a közelgő októberi hármas ünnepre hívta fel a figyelmet. A mindenoldalú nehézségeket feledve, hivatkozott arra, hogy a szobor avatásával nagy tömegek óhaja teljesül. „... a hatóságok vezetése, jó példaadása mellett a közel 12 ezer pengőt kitevő szoborépítési költség nagy részét a jó hívek már össze is adták.”78 (Ez persze, közel sem fedte a valóságot, további erőfeszítésekre volt szükség!) Ettől eltekintve, kialakult a program, rögzítették az időpontokat. A három esemény - Rózsafüzér Királynője ünnep, domonkos évforduló, szoboravatás - „egyetlen szép ünneppé ölelkezik”.7!) A munkába temetkező Rajki lelkesülten közölte. „... a Szent Márton gyönyörű lesz bronzban. Úgy örülök neki” 80 Megemlítette, hogy 1870 pengőt vár a polgármestertől. (Mint láttuk, megkapta!). Jelezte, hogy szeptember végén Szombathelyre utazik „a Szent Márton szobor felállítása végett” 81 Hasonló lelkesedéssel számolt be Ujváry Edének is a már idézett levélben. ,„1 szobor most már bronzban készen áll. Nagyon szép/”8a A felállítás technikai feltételeivel kapcsolatban kérte, hogy „a szobor talapzatához csatlakozó víz és csatornázási szerelés elkészülhessen, valamint a szobor talapzat körüli rész a kőlépcső alsó éléig feltöltve rendeztessék” 88 Tájékoztatta arról is, hogy a Képzőművészeti Tanács tagjai, Tihaméiy, dr. Say és dr. Medgyessv Ferenc „megtekintették a bronzöntőnél a már kész (...) bronzszobrot. (...) munkám rendkívül tetszett. (...) több ízben és melegen gratuláltak nekem. (...) Én szűkebb hazámra, Szombathelyre gondoltam és boldogan vettem tudomásul”.811 A sikert és dicséretet nagyobb távlatban is értékelte: „Végtelenül hálás vagyok Szombathelynek, hogy módot adott nekem arra. hogy munkámat a művészet legfelső fórumának bemutathattam, s ezzel ott annak ismerek meg, aki vagyok s talán életem vége felé nem kell már annyit küzdenem, mint eddig. Mert ez döntő siker volt részemre hivatalos helyen” 88 Majd szerényen tette hozzá: „Nekem saját munkámról nem illik szólnom, majd a művészettörténelem beszél róla” 88 A bronzszobor szépségében gyönyörködve, már az orvosok emlékmű pályázatára készült, de csakhamar jelezte: ,/l Szent Mártont ma vasútra adtam”.87 Aztán következett az „önminősítés”: „Ez olyan szép és jó szobor, amilyet magyar szobrász eddig nem, de a mai időkben más külföldi sem készített. Hihetetlen szép sikerem volt vele a Képzőművészeti Tanács előtt is. Megdöbbenve szemlélték és többször gratuláltak nekem szobrom új hangú nemes kompozíciójáért. 78