Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Női szereplehetőségek a két világháború közötti Szombathelyen. – Párezer Gézáné Galló (Schwartz) Gabriella (1914–1944) életútja

Gabriella „általánosságban vett” névváltoztatási folyamata a korszakban nem számított kuriózumnak. Hiszen 1933-ban több mint 15.000 névváltoztatási kérelmet nyújtottak be a belügyminisztériumba, amelyből 12.700-at engedélyezett a miniszter.89

Ám ha részleteiben vizsgáljuk Gabriella ügyét, feltűnik, hogy esete több - nemi, felekezeti, korosztálybeli - szempontból eltér az átlagostól.

Nemi aspektusból nézve Gabriella ügye kivételesnek tűnik. Ugyanis a névváltoztatási célú kérvényezés csaknem teljesen a férfiak előjogát képezte a korszakban. Ennek megfelelően a kérvényezők nemi arányát tekintve a statisztika mindig 90% feletti férfi dominanciát regisztrált. Az erőteljes túlsúly oka egyrészt. abban állt, hogy a kormányzat az asszonyok névváltoztatását jogszabályokkal gátolta; másrészt abban, hogy a lányok esetében a család nem tekintette eléggé produktív asszimilációs tőkebefektetésnek a névcserét, lévén közelgő félj - hezmenetelükkel amúgy is elveszítik szüleik nevét. Ez a racionális meggondolás különösen a zsidó családok névváltoztatási stratégiáiban játszott jelentősebb szerepet.90 Hogy ezen általános tendenciák ellenére Gabriella és az őt támogató család mégis a névváltoztatás mellett döntött, erőteljes sikerorientációs magatartást feltételez. Gabriellának ekkor nem a hagyományos női szerepek keretein belül elvárt féljhezmenetel volt az elsődleges célja. Stratégiáját önálló érvényesülési szempontok határozták meg. Kérvénye egy rendkívül tudatos és ambiciózus jövőépítés megnyilatkozásaként értelmezhető, hiszen ekkor már 1 éve gyógyszerész- gyakornokként működött Szombathelyen, és a Pázmány Péter Tudományegyetemre készült. Döntési mechanizmusában - a névváltoztatók nagy többségével egyetemben - nem a hazafiság számított fő motivációs tényezőnek, annak ellenére, hogy levelében ezzel indokolta szándékát. Hanem az a nyilvánvaló cél, hogy megkönnyítse és meggyorsítsa érvényesülését a különböző - iskolai, szakmai - területeken. Hogy' csökkentse „szembetűnő zsidósága” és a keresztény felek közti távolságot. Hogy' súrlódás nélkülibbé, kényelmesebbé tegye mozgását.01

Gabriella kérvényezését felekezeti kontextusban is szükséges vizsgálni. Lévén, hogy' ez a szempont is az általánostól kissé eltérő helyzetére világít rá. Az izraelita felekezetű magyarok névváltozását a hatóságok ekkor már kevésbé támogatták. A korlátozásokat az alábbi adatok is alátámasztják: 1933-ban az izraeliták közel 2500 kérelmezéssel éltek az ország területén, amelyből 1360 esetben realizálódott a névváltoztatás, köztük Gabrielláé is.

Tehát míg a keresztény valláséi folyamodók kérelmeinek 91%-a ny'ert teljesítést, addig a felekezeti zsidókénak csak 55%-a. Az izraeliták nominális asszimilációját ugyanakkor a kérelmek hivatali feldolgozásának megnyújtott időtartamával is igyekezett megszorítani a kormányzat. A zsidó vallásúak több mint 60%-ának minimum 1 évet kellett várnia kérelme elintézésére. Az előbbiekben láthattuk, Gabriella ügye milyen gyorsan lezárult: a szeptemberi újrakéivényezést decemberi minisztériumi engedély követte. A gy'ors siker - minden bizonnyal - az apa érdemeinek és Gabriella iskolai eredményeinek - volt köszönhető.02

A kérvényezők életkori sajátosságait figyelembe véve, Gabriella példája szintén különleges. Tudniillik 1933-ban a névváltoztatások a 19 éven aluliakat gyakorlatilag nem, s a fiatal (23 éven aluli) pályakezdőket is alig, mindössze

58