Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
Melega Miklós: A 120 éve megnyitott szombathely–pinkafői vasútvonal kiépítéséne története, 1881–1888. 2. rész
A szombathelyi pályaudvaron megjelent még Reiszig Ede alispán, Batthyány Károly gróf, Erdődy István gróf, Szabó Ernő szombathelyi polgármester, a vasút által érintett j árások főszolgabírái és a községi bírák, valamint a vasúttársaságok mérnökei. Az ünnepséget a vörösvári (ma: Rotenturm a. d. Pinka, Ausztria) tűzoltózenekar muzsikája nyitotta meg, ezután Szájbely Gyula köszöntötte az egybegyűlteket, majd a vendégek elfoglalták helyüket a kupékban. A vonat út közben minden állomáson megállt. Toronyban Emuszt József földbirtokos, Rohoncon, Sámfalván, Németszentmihályon (ma: Großpetersdorf, Ausztria) és Vörösváron a helyi plébánosok illetve lelkészek, Felső- őrött Hrabovszkv István ügyvéd fogadta és köszöntötte ünnepi beszéddel az érkezőket. A szerelvény dél körül, zeneszó és éljenzés kíséretében, nagy tömegjelenlétében gördült be Pinkafőre. Itt Rathner plébános fogadta a vendégeket, majd a fűtőházban zeneszó mellett villásreggelit és kitűnő borokat fogyaszthattak a meghívottak. A delegáció ezután visszautazott Rohoncra, ahol a vár nagytermében 150 fő részvételével tartották meg az ünnepi ebédet. A pohárköszöntők Szájbely Gyulát a nap hőseként éltették. A vendégek este különvonattal térhettek haza Pinkafő és Szombathely irányába, de a meghívottak egy része késő éjjelig mulatozott cigányzene mellett.0 A protokolláris megnyitó után a vasutat ténylegesen 1888. december 17- én adták át a közforgalomnak. A vonal végleges műszaki felülvizsgálatát a minisztérium 1889 szeptemberében folytatta le, a minisztérium kiküldött főmérnöke, a MAY főmérnökei, valamint Teuchmann társulati mérnök és az LAG képviseletében Müller Henrik mérnök részvételével. Miután a vizsgálat a pályát kitűnő állapotúnak minősítette, a miniszter 1890 januárjában műszakilag felülvizsgáltnak jelentette ki a vasutat. Ezután már csak a síneket keresztező útátjárók, és a töltés mentén húzódó párhuzamos utak elkészítése illetve rendbehozatala volt a társaság feladata. Miután ezek a munkálatok is befejeződtek, a vasúti társaság 1890 tavaszán - az 1868. évi 4973. számú vasútépítési rendtartás előírásai szerint - a szóban forgó létesítményeket átadta az érintett települések kezelésébe.7 A VASÚTI PÁLYA A Szombathelyről kiinduló vasúti pálya az eredeti tervek szerint közvetlenül a város akkori északi határa mentén húzódott volna. A sínpár azonban elválasztotta volna a települést a felépítendő lovassági laktanyától, ezért a vasút nyomvonalát - a város kérésére - északabbra kellett helyezni. A pálya így a laktanya megkerülése után ívelt nyugatra, majd Torony községet elhagyva éles kanyarulattal északnyugat felé, Rohonc irányába folytatta útját. Rohonc után a vágány délre fordulva haladt Pinkaóvárig (ma: Burg, Ausztria), majd onnét nagyjából egyenes vonalban, északnyugati irányt tartva, a Pinka patak völgyében Pinkafő végállomásig húzódott. A vasút Szombathely-Olad-Torony-Bucsu-Rohonc- Csajta—Pinkaóvár-Sámfalva-Németszentmihály-Vörösvár-Felsőőr—Rödönv (ma: Riedlingsdorf, Ausztria)-Pinkafő nyomvonalon haladt. 8
