Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Rétfalvi Gábor–Prejczer Paula: Egy vasi olvasóegylet a dualizmus idején. – A „Tótsági Dalárda és Olvasóegylet” könyvállománya
RÉTFALVI GÁBOR - PREJCZER PAULA EGY VASI OLVASÓEGYLET A DUALIZMUS IDEJÉN- A „TÓTSÁGI DALÁRDA ÉS OLVASÓEGYLET” KÖNYVÁLLOMÁNYA AZ OLVASÓEGYLET Az olvasókörök immár több mint 200 esztendős múltra tekintenek vissza. A velük való foglalkozás, történetükből, működésükből levonható, összegyűjthető tapasztalatok a könyvtártörténet írás szerves részét képezik. Tevékenységüket meg-megújuló érdeklődés kísérte, amely létrehozta a maga klasszikus alkotásait. Itt elsősorban olyan fontos munkákra gondolunk, mint Fülöp Géza vagy Hajdú Géza kötetei.1 A kérdés napjainkban is aktuális, amint ezt a helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozásán elhangzott előadás, vagy Reisz László 2007. évi tanulmánya bizonyítja.8 A példaadó művek sorából nem szabad kihagyni - már vasi vonatkozása miatt sem - Kuntár Lajosnak a témában alapvetést jelentő művét.'1 Mivel nem törekedhetett a teljességre, így lehetőség nyílik egynémely adat pontosítására, kiegészítésére, amelyeket a kutatás azóta felszínre hozott. Ez az írás is azt a célt tűzte maga elé, hogy egy vasi olvasókörrel kapcsolatban fellelt levéltári dokumentumok segítségével közelebbi képet rajzoljon annak létrejöttéről, működéséről, könyvtára állományának jellemzőiről. A dualizmus első időszakában nekilendülő polgári fejlődés addig soha nem látott mértékben változtatta meg az ország életét. Az egyén és a társadalom érdekeinek egybeesése folytán egyre erőteljesebbé váltak a különböző ismeretszerzési lehetőségek biztosítására irányuló törekvések. Az olvasás - könyv- és könyvtárhasználat - tudatformáló hatásával tisztában voltak a kor művelődéspolitikusai is. Kettős cél elérésére törekedtek. Egyrészt az élet szabta követelményekhez igazodva biztosítani akarták a tömegek műveltségi színvonalának emelését. Másrészt érdekeik az ismeretek körülhatárolását, befolyásolását kívánták meg. Mindez Dolinay Gyula, az Iskolai és Népkönyvtár című folyóirat szerkesztőjének klasszikus megfogalmazásában: ha a nép olvasmányával rendelkezünk, úgy mi könnyebb, mint kezébe adni azon iratokat, melyektől megtanul helyesen gondolkodni, megtanul szívben, lélekben vallásos lenni, megtanulja imádatos ragaszkodással szeretni honéit, alkotmányát, és különösen megtanulja okszerűen mívelni földjét, tenyészteni barmát, s fejleszteni háziiparát. ”4 A célt az állam rendeletekkel, jogszabályokkal, a társadalom pedig különböző mozgalmak és intézmények megszervezésével igyekezett elérni. A dualizmuskori társadalom tükörképeként a könyvtárügyben is kialakultak az egyes rétegek, csoportok olvasási igényeit kielégítő rétegkönyvtárak, ami egy 70
