Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Nemes József: Egv elfelejtett szombathelyi feltaláló. – Musits Zsigmond (1849–1913)

áramkörökkel kapcsolatos, amelyben a végpontok a helyi áramkör minden állomását összekapcsolja a földdel (talajjal) vagy vízzel. Az összekapcsolást fémdobozokon - cink vagy réz - keresztül történik, az edényekbe külön-külön faforgácsba itatott lúgot, valamint faforgácsba itatott savat töltenek. „Vezetőként” a talajt, vagy a vizet - folyó vagy tenger - használták, tehát a kommunikációs kapcsolat megvalósítását nem a légköri rádiófrekvenciás átvitellel oldották meg.

Egy sokkal részletesebb és pontosabb szabadalmi leírást kapunk a svájci szabadalmi hivatalhoz79 1901. október 26-án beadott szabadalomból. A benyújtók Musits, Horváth és Hagyi-Ristic. A szabadalom megnevezése: „Einrichtung zur elektrischen Uebertragung von Zeichen zwischen zwei Stationen ohne Drahtverbindung.'” A szabadalom száma 25822, osztály 108. Lényegében ugyanannak a berendezésnek a leírását tartalmazza, mint az angliai szabadalom esetében, de itt a leírásban már szerepel a „vezeték nélküli” megnevezés is. A dolgozatnak nem célja egy precíz műszaki leírás közlése, de röviden ismerkedjünk meg a működés elvével. A találmány tárgya és rövid leírása a következő: Egy olyan elektromos jelátvivő berendezés, amely két állomás között vezeték nélkül biztosít kapcsolatot, miközben az egyik állomás adókészülékként, a másik pedig vevőkészülékként van bekapcsolva az áramkörbe, miközben a föld (talaj) mind az odavezetést, mind a visszavezetést képezi. Alihoz, hogy az áramkör megfelelően záródjon, egy-egy fémtartályt kell megfelelő töltettel a földbe süllyeszteni. Egy adó-vevőpár 2-2 tartályt tartalmaz. Egy-egy tartályt célszerű vörösrézből, míg a másik egy-e.gy tartályt cinkből készíteni. A vörösrézből készült tartályba faforgácsba itatott rézszulfát és víz keverékét, míg a cink tartályba faforgácsba itatott szalmiákvizet kell tölteni. Az adó és a vevő oldalon elhelyezett tartályok közé kapcsoljuk magát a „telefonkészüléket”, amely áll egy mikrofonból, egy helyi-áramforrásból, egy átkapcsolóból és egy hallgatóból (hangszóró). A megoldás egyetlen gyenge pontja, hogy csak szimplex üzemmódban80 működhet, ez a szabadalom leírásában a két átkapcsoló alkalmazásából derül ki.

A következő sajtótudósítás 1902 tavaszán jelent meg. A cikk nagyon jól összefoglalja a készülék alkalmazhatóságát és használhatóságát. ,/l drótnélküli telefonnal - melyről már tettünk említést - feltalálója. Musits Zsigmond postafőtiszt, a szombathelyi távíró-hivatal ellenőre most már hosszabb távon, az Adrián és a Dalmát tengerparton folytatott érdekes kísérletezéseket. Ma már sikerült olyan készüléket előállítani, mely 4-5 km távolságban is szabatosan működik úgy, hogy nemcsak a beszéd hangzik egész tisztán ily távolságból a készüléken át, hanem a zene is teljesen érvényesül a tisztán, minden árnyalatával hallatszik. A drótnélküli telefon, amelynek legnagyobb jelentősége a hadihajókon lesz, igen olcsó műszer, amely könnyen kezelhető. Némi módosítással - amint a feltaláló állítja - ugyanez a készülék, mint biztonsági jelzőkészülék is nagy szolgálatot tehet főleg vasúti s hajóforgalomban, mert 400 méternyiről hangos jelzéssel figyelmeztet a szemben jövő vasútra vagy hajóra. A magyar találmány iránt különben már a küljbld is kezd érdeklődni s e feltalálónál már többen kérdezősködtek találmánya felől úgy Angliából, mint Svájcból. A kísérletek most nagyobb titoktartás mellett folynak, mert egyre tökéletesedő készülék nagy jövőre számíthat. ”81

62