Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Nemes József: Egv elfelejtett szombathelyi feltaláló. – Musits Zsigmond (1849–1913)

1867 titán a magyar kormány egyik legelső feladatává vált a távíróhálózat átvétele, az új politikai határokon belül annak célszerű átépítése, és a gazdasági érdekek követelményeinek megfelelő fejlesztése. A távíróhálózat központja 1867-ig Bécs volt. A fejlesztést három irányban kellett végrehajtani: az országos hálózat központját Pestre áthelyezni, a megyei székhelyeket, mint az alkotmányos élet gócpontjait, a hálózatba minél előbb bevonni, és a Magyarország érdekeit szolgáló nemzetközi távíró-összeköttetéseket haladéktalanul megszervezni. E szempontok figyelembevételével bővítették és alakították át a magyar távíróhálózatot 1867 és 1874 között, közel 2.000.000 forint költséggel. Az összeköttetét egyszálas vezetékek biztosították, áramforrásul Meidinger-elemeket használtak.

Az előbbieket igazolja Gorove István miniszter 1868-ban, a képviselőházban elhangzott beszéde is. „Az átvétel idejében Magyarországon s Erdélyben volt összesen 938 posta-állomás. Ezek száma az utolsó nyolc hónap alatt 136 új állomással szaporodott, s az ezeket összekötő járatokban is célszerű változtatások eszközöltettek.

Távírdái állomás pedig volt 136, melyek összekötő s 2000 mérfbldnyi*0 hosszúságú sodronyai 814 mérföldet futottak be. Most, miután az 1867-re tervezve volt hét új vonal: Rozsnyó (ma: Roznava, Szlovákia) - Alsó-Kubin (ma: Dolnv Kubín, Szlovákia), Vészveres (ma: Gemerská Poloma, Szlovákia) - Dobsinci (ma: Dobsiná, Szlovákia), Brassó (ma: Bra§ov, Románia) - Élőpatak (ma: Valcele, Románia), Dolni-Miholjácz (ma: Dőlni Miholjaci, Horvátország) - Pécs, Pest (ma: Budapest) - Késmárk (ma: Kezmarok, Szlovákia), Légrád (ma: Legrad, Horvátország) - Kanizsa (ma: Nagykanizsa) és a szomol- noki (ma: Smolník, Szlovákia) szárnyvonal. - és a jövő évi budget terhére a tokaj - s[í\tor]-a[\y<i]-ujhelyi és kalocsa-bajcii vonalok kiépültek, - van 152 állomás, s az összes vonalok hosszúsága tesz 895.6 mértföldet.

E szaporításnak szüksége fennmarad a jövőre is, minthogy a posta- és távírda rendszernek az or szóig anyagi fejlődésével lépést kell tartania, sőt azt, a mennyiben az ország pénzügyeinek túlságos terheltetése nélkül lehetséges, meg is kell előznie. Ez volna a haladás a tökélynek azon foka felé. melyen e két ügy Európa nyugati országaiban áll."*1

Ugyanebben a beszédében említette a szakemberképzés fontosságát is, hiszen egy új technológia alkalmazásához szükséges a szakképzett személyzetet kiképezni; a technika kiépítését és üzemeltetését, valamint javítását csak megfelelő számú és szaktudású szakember tevékenységével lehet végezni. ,/l távírda tekintetében nagy hátrány volt az, hogy a szcikbeli jártasságot kívánó ezen intézetnél felette csekély volt a magyar tisztviselők száma. Ezen hiányon akként lett, legalább részben segítve, hogy távírdái tanfolyam tartatott, melyből eddig már 69 képesített magyar hivatalnok került ki. A legközelebb meginduló második tanfolyamra a jelentkezők szórnia jóval nagyobb lévén, remélhetni, hogy a tapasztalt hiány nagyrészben legalább nemsokára pótolva lesz."**

Feltételezhető, hogy a 20 éves Zsigmondot „megfogta” az új technológia, és amint tehette, jelentkezett is a tanfolyamra. 1870. április 1-jén távozott a szombathelyi gimnáziumból, majd április 4-én megkezdte távírászi tanulmá56