Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 1. rész

Márton szobor szombathelyi születésű művész sikerét is hirdetné” 78 Kívánsága végül teljesült, lia nem is ebben a formában, de addig még történt eg}' s más a Szent Márton „ügyében”.

Természetesen, az érdeklődők közül nem hiányzott Rumi Rajki István sem, annak ellenére, hogy előbb megalázónak érezte a részvételt. Döntése érthető, hiszen kezdettől a „feladat” közelében volt és töprengett a megvalósítás módján. Az esetleg elnyerhető megbízás erkölcsileg és nem kevésbé anyagilag komoly csábítást jelentett, miként az újabb távlatokat ígérő siker reménye. Rátermettségének bizonyításával - fotókat küldött és jó véleményekre hivatkozott! — igyekezett, közvetve befolyásolni, meggyőzni az érintetteket: „a Sz[en]í Márton-kút munkáját arra érdemesnek adnák”.74 Rövidesen pedig már tudatta barátjával: „a Sz[en]í Márton pályázati felhívást most kaptam meg (■■■). pályázni fogok rá”.75

A szoborbizottság elnöke, vélhetően - egy fogalmazvány70 támasztja alá! - nem volt meggyőződve a közzé tett hirdetmény sikerében vagy a jelentkezők névsora ébresztett kételyeket. Néhány művészt személyre szólóan invitált a részvételre, mert nevükkel nem találkozott a pályázni szándékozók között. Próbálta őket jobb belátásra bírni, mert így a város „műkincseinek száma neves művész értékes alkotásával gyarapodna” 77 A felkérés azonban nem tartalmazott semmilyen anyagi természetű ígéretet.

A „nevesek” közül Sidló Ferenc (1882-1953) főiskolai tanár és a „várépítő szobrász” Ilon' Jenő (1879-1959) válaszolt a meghívásra. Utóbbi ugyan elismerte jó szobor lehetőségét a remek témában, végül mégsem vett részt: „nem szeretek a pályázati tolongásban”.78 Később ismételten levelet írt, a távolmaradás indokait jelezte. Hivatkozott a székesfehérvári Bory-vár „építésére” és a készülő történelmi szobrokkal kapcsolatos elfoglaltságára. Elképzelése volt ugyan, s ennek bizonyítására elküldte a székesfehérvári Püspökkút képét, de végül nem pályázott. Sorait ama szándékkal küldte, nehogy a bukottak között keressék a nevét.79 Sidló levele a köszönet és magyarázat - Lekötötte a Szent István lovas szobor! - mellett tanácsokat is tartalmazott, a szépséghibákra figyelmeztetett. Hiányolta a szakértőket a zsűriből. Javasolta a követelmények szövegének egyeztetését az Országos Irodalmi és Művészeti Tanáccsal. Szerzői jogot érintő kérdésekre is felhívta a figyelmet.HH

A pályázók ez alatt töveikkel foglalkoztak. A betegséggel bajlódó, műtétre készülő Rumi Rajki vázlatokat rajzolgatott, méreteket számolt, majd megszerkesztette a háromszögbe foglalt püspökalakos kompozíciót.81 1937. október 29- én pedig közölte Tóth Jánossal: „szoborkompozíciómmal ma végeztem agyagban" H~ Megelégedetten szemlélte művét: „Annyi bizonyos, hogy hasonlót senki sem fog hozni! (...), csak rosszakarattal lehet belekötni”.8* Arra bíztatta, hogy szerezzen támogatókat és kövessen el mindent: „Ne engedd, hogy talmi nagyságok saját városomban is elgáncsolhassanak”.M A kompozícióval kapcsolatban megjegyezte, hogy az egyházi szempontokat is tekintetbe vette: „Robosztus formák helyett a fenségeset adom”85 s tiszta, artisztikus elképzeléseket igyekezett megvalósítani. Kifejezte hajlandóságát a változtatásokra is, ha a zsűri kívánja.

30