Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 1. rész

lyi lakosai segíthették a hagyomány továbbélését. Nem tartja magyarázható- nak a tiszteletet középkori gyökerekkel és egyházi eredettel sem. Érveléséből az a konklúzió vonható meg, hogy helyi hagyománnyal van dolgunk. A régészeti leletek alapján, legendának minősíti a Martinus szülőházához kapcsolódó feltételezéseket, mert az emberek „a TV. században nem laktak temetőben".19 Ezzel szemben, lehetségesnek tartja, hogy az arianusokkal konfliktusba keveredve, Mállón a megtérített keresztények kereszteléséhez méltó szent hely keresésére kényszerült s azt „a város keresztény temető körzetében találhatta meg. ahol a kút áll”.*0 A hagyomány kialakulását - Tóth Endre nyomán - Sostarics Ottó „több lépcsős” folyamatnak tartja, amely Szent Kvirinus vértanú helyi tiszteletének metamorfózisával magyarázható.21

A szülőhelyhez kötődő hagyomány értékes alapot Irináit a hitélet erősítésére. Az egyház vezetői, a rendház szerzetesei igyekeztek kihasználni minden kínálkozó alkalmat és lehetőséget. A Szent Márton napi búcsún kívül a 18. században sok hívőt vonzott a Corvin Mátyás kincstárából származó, Bél Mátyás említette, a toursi püspök ajándékának tartott csontereklye.22 1780 körül ugyancsak van feljegyzés a pápa által hitelesített csontrelikviáról.2:5 Ez azonos lehet a bécsi kincstárból számlázó emlékkel. Amikor Mária Terézia megalapította a szombathelyi püspökséget élén Szily Jánossal, a püspök az új egyházmegye és a város védőszentjévé választotta Claudia Savaria jeles szülöttjét, Szent Mártont. A királynő támogatását azzal is kifejezte, hogy - az Egyházmegyei Könyvtárban őrzött, 1779. június 7-i kelt ajándékozási levél kíséretében — a bécsi kolostorból származó Szent Márton és Szent Kvirin ereklyéket küldött az egyházmegyének.24 A harmadik, becsben tartott emléket, a szent koponyájának egy darabját a toursi püspökök kései utóda ajándékozta a szülőföldnek. A 20. század elején tisztében lévő toursi érsek méltányolta Mikes János gróf kérését, így fogadhatta a város és megye hívőinek serege ünnepélyes keretek között 1913. június 15-én a „hazatérő” földi maradványát. Az emlékezetet és hagyományt erősítő relikviának Tóth István szobrászművész készített őrző hermát.25 A francia érsek nemes gesztusa jelentős mértékben megnövelte a szent kultuszát és az események ráirányították a figyelmet a legendás kútra, amelyről azonban további adatok is ismertek a 18. századból és a következőből is.

Bél Mátyás megfigyelései titán, valamivel később, az 1730-as évek végén, Füssy Pius dominikánus prior beadvánnyal fordult a „Tekintetes Magistrátus”- hoz. ,ATárton Püspököt Pátronusul tisztelvén”,2(i elhatározta, hogy „Szent Márton kúttyát újonnan fel-emelt magas épülettel megcsináltassa”.27 Kifejezte reményét aziránt, hogy város, patrónusának „tisztelete terjesztésére készségét és hajlandóságát mutattya” 28 Szomorúan tette szóvá a szent hely körüli állapotokat, és azt, hogy az ősök és rokonok „temető helyeit a barmok tapodgyák" .20 Az áldatlan állapot megszüntetése érdekében a megromlott kerítés kiépítését kérte, így a „meg-újulo első kerítés, és a kerítés előtt lévő Boldog Asszony Képe Szent Mártonnak fel-épülendő Kúttyával (...) születésének helyét nagyon fogják ékesíteni" :M)

21