Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
Melega Miklós: A 120 éve megnyitott szombathely–pinkafői vasútvonal kiépítéséne története, 1881–1888. 2. rész
A szombathely—pinkafői vasútvonal sok helyen keresztezett patakokat, közutakat, művelés alatt álló földterületeket. Annak érdekében, hogy a vasúti töltés ne okozzon leküzdhetetlen közlekedési nehézségeket, és a felszíni vizek lefolyása, valamint a földek művelése továbbra is akadálytalanul biztosítható legyen, a síneken átjárókat, a töltés alatt hidakat és kisebb átereszeket kellett létesíteni. Közúti közlekedésre szolgáló utakat 90 alkalommal keresztezett a vasútvonal, ezeken a helyeken felmagasított, a síneken pályaszintben átvezető utakat készítettek. Mivel a vasúti töltések miatt helyenként megkö- zelíthetetlenné váltak bizonyos földek, ezek művelhetősége érdekében nemcsak átjárókat, hanem a pályával párhuzamos közlekedési utakat is ki kellett kialakítani. Az átjáróknak a síntől jobbra és balra eső 8-8 méteres szakaszát a Társaság volt köteles karbantartani, az ezen túli részt az érintett községnek illetve a földbirtokosoknak. A vasúti kereszteződéseknél figyelmeztető táblákat helyeztek ki, hét rendkívül forgalmas csomópontban pedig sorompókat is állítottak a közlekedésbiztonság érdekében. A nagyobb vízfolyások fölött hidakat építettek. A felszíni csapadékvizek, belvizek elvezetését boltozott, vagy vas- és agyagcsőből készített átereszek biztosították.” A vasúti töltésbe — a közeli bányáknak köszönhetően - nagy mennyiségű kő- és kavicsanyagot is bedolgoztak, így erősebb alépítményhez jutottak, mint azoknál a dunántúli vasutaknál, ahol erre a célra csak homokot használtak. Az alépítmény, azaz a vasriti töltés és a talpfák kavicságya 4 méter koronaszélességű, a kavicsréteg vastagsága a sínek talpa alatt 25 cm volt. A felépítményű a talpfák és a sínek alkották. A 2,2 méter hosszú talpfákat lerakás előtt gőzgéppel, nyomás alatt, vegyszerrel impregnálták. A vonalon normál (1,435 m) vágány szélességű, szabványos (23,6 kg/fm tömegű), 8 méteres szálakból összeillesztett acélsíneket fektettek. Az egyvágányú vonal hossza 52,2 km-t tett ki, ennek 75%-a egyenes szakasz, a fennmaradó egyharmad rész görbület volt. A domborzati adottságok miatt a teljes vonalhossznak mindössze 17%- a volt vízszintes, a fennmaradó 83% lejtős. Szombathelytől Pinkafőig a vonatnak 167 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenie, a legnagyobb emelkedés 16%o volt, ami országos átlagban a magasabb értékek közé tartozott. A vicinálisok szabványának megfelelő mozdonyokat és kocsikat a MAV-tól szerezték be. A szerelvények sebessége - a többi dunántúli vasúthoz hasonlóan - 30 km/h-ban volt maximálva.10 A VASÚTVONAL FORGALMA Az 1888. december 17-én közforgalomnak átadott vasút menetrendjét falragaszokon és a sajtóban tették közzé. Pinkafő és Szombathely között mindkét irányba napi két-két vonat közlekedett. A Szombathelyről reggel 6:w-kor induló szerelvény 9S8-kor, az esti 72a-ös vonat 23()5-kor érkezett Pinkafőre. Pinkafő felől reggel 6''-kor indult az ellenvonat, ami 9~’-kor ért a megyeszékhelyre, míg a koradélutáni 13’,:,-as járat 164"-kor érkezett meg. 1890-től a délutáni vonatok indulási időpontját megváltoztatlak. Szombathelyről ettől kezdve 17ia-kor futott Iá a szerelvény és 20' -kor érkezett Pinkafőre. Ellentétes irányban 17S0-kor indult a vonat és 20',~-kor gördült be a megyeszékhelyre.11 10
