Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/3 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Guttmann Miklós: A földrajzi nevek szláv rétegéről a nyugati régióban
GCTTMÄM MIKLÓS A FÖLDRAJZI NEVEK SZLÁV RÉTEGÉRŐL A NYUGATI RÉGIÓBAN Több évtizede foglalkoztat a szláv nyelvi elemek, lexémák jelenléte a magyar falvak nyelvében. Igazából akkor terelődött figyelmem a témára, amikor Vas megyében a földrajzi nevek gyűjtését, majd közzétételét végeztük. Az összegyűjtést követően 1969. augusztus 23-án a Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya ünnepi ülést szervezett, amelynek keretében Hadrovics László akadémikus, a szomszédos Zala megye, Alsólendva (ma: Lendava Szlovénia) szülötte: A földrajzi nevek tudományos feldolgozása címmel tartott előadást, amelyben hangsiilvozta: Zala, Vas, Sopron megyékben a magyar eredetű nevek mellett számos szláv és német helynév is volt. Ezeknek egy részét, főleg azokat, amelyek feltűnően idegenszerűek voltak, egyrészt magyaros hangzásúvá alakították, másrészt mesterséges, esetleg fordításból eredő magyar nevekkel cserélték fel. Martjanci > Mártonhely, Petánc > Szécsénykút stb. A Vas megye földrajzi nevei kötet megjelenésével8 Hadrovics László fentebb idézett gondolata még nyilvánvalóbbá vált számomra, Bokor József, Vörös Ottó munkatársaimmal együtt, hiszen a kötet több mint 80.000 névelemét, valamint a földrajzi köznevek szótárát közösen készítettük, s vettük figyelembe szlavista szakemberek - Bölcs Matild, Grebenár Lőrinc, Grgic Marija - szakmai véleményét. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Bálint Sándor professzor hangsúlyozta: „a szlávok, nekünk magyaroknak másod testvéreink"'’’ így nyelvük, kultúrájuk nem hagyható figyelmen kívül a hazai kutatásokban. Szülőfalum, a Vas megyei Nárai a nyugati magyar nyelvhatár egyik települése. Szomszédos települések német (sváb) és horvát anyanyelvű községek, Szombathelytől nyugatra a politikai államhatáron. A község névanyagában felfedezhető szláv névelemek néhány lexémájáról szóltam a VII. nemzetközi szlavisztikai napokon, Szombathelyen.4 Előadásomban elemzett nevek arra késztettek, hogy tovább búvárkodjak a falu és a régió névanyagában. LIMBUS A limbus földrajzi köznév különösen felkeltette figyelmemet és érdeklődésemet. A falu határában azokat a földterületeket nevezték így, amelyek mélyen fekvők voltak, a csapadékvíz megállt ezeken a xészeken, így termelésre nem használható területek. A földművelők értéktelen földnek tartották, hiszen a termelésbe nem tudták bevonni. Megnéztem a dunántúli településekről megjelent tájszótárakat a limbus szó elteljedtségére és jelentésére vonatkozóan. Eszerint Balogh Lajos Büki tájszótárában ’kisebb gödrök, mélyedések sáros, vizes utakon’ jelentésben 80