Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/3 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Nagy János: A kemeneszentmártoni „török kendő” története
A feltárási munka legjelentősebb eredménye az a felismerés, hogy az eredeti román stílusú templomot a törökkorban nem csak megerősítették, hanem helyette egy kisebb erősséget építettek. Hatalmas átalakítást végeztek az építők, amelynek során szinte egy köve sem maradt a helyén az eredeti épületnek. Lebontották a szentélyt , és a hajó méreteit mindkét irányban jelentősen megnövelték. A falakat megvastagították, és körben 2,5 rn-rel megemelték. A hajó végére pedig patkó alakú szentélyt építettek, ami bástyaként működhetett. A belső térbe fából készült álmennyezetet ácsoltak, amire az őrség faléjx:sőn juthattak fel, innen lehetett a lőréseket elérni. A „szentély-bástya” ajtajához három falépcső vezetett. Az őrség, a katonaság fenn tanyázott az álmennyezeten, az őrhelyük egyúttal lakhelyül is szolgált. Állandó itt tartózkodásukat bizonyítja a földszinten talált kőből épített kemence, illetve konyha maradványa.18 Kara Mustafa nagyvezér Bécs ellen támadó hadserege 1683. július 7-én vonult át Kemenesalján, és az összes falut felégette. Szcntmárton erődítését viszont csak megszállhatták, mivel az épület műemléki feltárása során tűzvész nyomaira nem bukkantak, azaz a fa védniű továbbra is épségben fennmaradt.1” Sajnos, a templomban régészeti feltárást nem végeztek, pedig a Kazó vizitáció szerint belül a padozaton sírok nyomai domborodnak. A falu lakosaiból ma is többen emlékeznek rá, hogy az 1970-es években a helyi termelő- szövetkezet20 tereprendezési munkája során tömegével kerültek elő emberi csontmaradványok, amik szétszórva maradtak.'1 Mivel az erődítés mindig megtartotta templom funkcióját is, a török veszély végleges elmúltával - feltehetően az 1683. évi bécsi vereségüket követő kb. 5-6 esztendő múlva - a lakosok lebontották a faszerkezetet, amit Kazó 1697-ben nem látott. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hímzést nem fejezték be, mivel ez magyarázhatja a fellelési helyet: török erősségből elragadott zsákmány része lehetett. A „török kendő” ekkor természetes úton került a szentmártoni ágostai hitű evangélikus egyház tulajdonába, és a kőből készült oltárt borították vele. (Ha a terítő ajándéktárgy lett volna, arról írás szólna, mint ahogy az más szakrális tárgyaknál előfordul.) Ivicsics Péter közlése szerint a máig élő szóbeszéd is úgy tartja, hogy a faszerkezet lebontásakor találtak rá a kendőre. A hagyományt a helybeli plébános, Szabó Vince, elbeszéléséből ismerte meg 1989-ben.2“ Eddig tudtuk követni ennek a ritka műkincsnek a sorsát! JEGYZETEK 1 Savaria Múzeum Iparmű vészeli gyűjtemény. Leltári szám: 55.191. Török terítő elnevezéssel a hónap műtárgyaként is szerepelt 2008. év végén a „100 év, 100 tárgy” című időszaki kiállításon. A tárgyleírást Dabóczi Dénes művészettörténész készítette. A szombathelyi egyházmegye püspöke 1869-től 1881-ig, az egylet alapító tagja és első elnöke. Tipp Vilmos: Emlékbeszéd b. e. Szabó Imre elnök felett. Szabó Imre püspök cmléke36
