Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/3 (Szombathely, 2008)

Melega Miklós: A 120 éve megnyitott szombathely-pinkafői vasútvonal kiépítésének története, 1881–1888. 1. rész

terhére 10 éven át évi 6000 Ft, azaz összesen 60.000 Ft értékű segélyt ítéltek meg. Ezt az éves hozzájárulást a vasútvonal megnyitása után kezdték folyósítani. A vasútvonal számára emellett jelentős állami támogatást is kieszközölt Szájbely. Az állami utak tehermentesítése fejében 20 éven át évi 9000 Ft, a postai szolgáltatás ellátásáéit 50 évre évi 6500 Ft dotációt ítélt meg a kormányzat. A tervezett vasútvonal mentén fekvő települések is igyekeztek hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez, többnyire természetbeni juttatásokkal. A vasútvonal kiépítésében leginkább érdekelt Pinkafő elöljárósága arra tett ígéretet, hogy a vonal kiépítéséhez szükséges földterületet átengedi a megalakítandó társaság számára, azzal a feltétellel, hogy a helyszín kiválasztásában szabad kezet kap. Szombathely város egy 110 öl~ nagyságú földdarabot ingyenesen, további területeket pedig kedvezményes áron engedett át vasúti célra.'0

A közvetlen anyagi juttatások mellett a vármegye vezetősége a részvény- jegyzés megszervezéséhez is hatékony támogatást nyújtott. Miközben a vármegye nyugati részén Szájbely és érdektársai invitálták meg az értekezletre a községi bírákat, közjegyzőket, plébánosokat és a vasút iránt érdeklődő helyi no- tabilitásokat, Szombathelyen maga Reiszig Ede alispán vállalta ezt a szerepet. Az alispán 1887. május 10-re a Vármegyeház nagytermébe hívta össze a tanácskozást, amelyen személyesen elnökölt. Az értekezletre szóló felhívást a sajtó útján is közzétették, de hivatalból meghívást kaptak az érintett községek szolgabírói, Szombathely város polgármestere és összes képviselője.'*0 Az alispán a következő indoklással buzdította részvételre a nagyközönséget: „ezen. vidékünkre oly nagyon fontos vasút létesiilése most már alaposan remélhető, és [ez]csak attól függ. váljon részesül-e az érdekeltek részéről oly mérvű támo- yalcisban. mely érdekeltségüknek megfelel. 1 Az értekezleten a vármegyei vezetés, Szombathely város és a járáshoz tartozó községek elöljárói mellett több nagybirtokos is megjelent. Bevezetőjében az alispán kifejtette, hogy azért hívta össze az értekezletet, mert annak ellenére, hogy a kezdeményezés magánszemélyektől származik, olyan közérdekű ügyről van szó, amelynek támogatása a mindenkori megyei hatóság kötelessége, hiszen a vasút és áldásos hatása mindenki előtt nyilvánvaló.'*' Ezután Szájbely Gyula kapott szót, aki ismertette a terveket, hangsúlyozva „a tervezett vasút közforgalmi és nemzet gazdasági előnyeit”,'*'* deklarálva egyúttal a befektetők azon szándékát, hogy tőkéjüket tisztességes üzletmenet mellett kívánják kamatoztatni.'*1 Az értekezlet végül kilenc bizottságot állított fel, amelyek azt a feladatot kapták, hogy Szombathelyen és a környékbeli községek - Ólad, Torony, Ondód, Kis és Nagy Sé, Búcsú, Dozmat, Káinon és Herénv - területén kezdjék meg az aláírások, illetve a leendő részvényesek névsorának összegyűjtését.'*'

Eközben a vármegye nyugati felén az aláírások gyűjtése már előrehaladott állapotban volt. A részvényjegyzést Erdődv István gróf, Erdődy Gyula gróf és Szájbely Gyula maga nyitotta meg 1887. április 16-án, 35.000 Ft névértékű értékpapír jegyzésével. E tudatos lépéssel, a személyes példamutatással, a befektetők bizalmát igyekeztek elnyerni. Szájbely Gyula saját részvényjegyzése után elsőként a vasút kiépítésében leginkább érdekelt község, Pinkafő ve