Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/3 (Szombathely, 2008)

Melega Miklós: A 120 éve megnyitott szombathely-pinkafői vasútvonal kiépítésének története, 1881–1888. 1. rész

tötte be. A választmány 1881 júniusában Felsőőrött tartott értekezletén döntés született arról, hogy a létesítendő vasút normál, és nem keskeny vágánnyal épül, a más vasútvonalakhoz történő zavartalan csatlakoztatás lehetősége érdekében. A nyomjelzési munkálatok költségeinek összegyűjtésére három bizottságot hoztak létre. Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria) környékén Szájbelv Gyula és Rupprecht Tasziló, a Németszentmihálv (ma: Großpetersdorf, Ausztria) és Szalónak (ma: Stadtschlaining, Ausztria) közötti részen Erdődy Gyula gróf és Erdődy Lajos, Felsőőr és Pinkafő környékén többek között Batthyány Károly gróf és Putsch Sándor vettek részt az aláírások összegyűjtésében.10

Az előmunkálatok megkezdéséhez szükséges minisztériumi engedélyt a vármegye képviseletében az alispán szerezte meg 1881 júniusában. 2 hónappal később a Vármegyeházán tartottak értekezletet a megyei vasúthálózat fejlesztéséről. A tanácskozáson Széli Ignác alispán és Károlyi Antal megyei tiszti ügyész mellett jelen volt még Fackh Károly, a Magyar Nyugati Vasút társaság vezér- igazgatója, valamint a megyei arisztokrácia részéiül Széchenyi Tivadar gróf és Batthyány Károly gróf. Az értekezlet rendelkezett az előzetes statisztikai adatgyűjtés megindításáról. Az egyes vonalakon várható személy- és áruforgalom prognosztizálására alkalmas adatgyűjtő íveket Fackh Károly adta át a vármegyei vezetésnek. A szombathely-pinkafői vonal albizottsága ezek felhasználásával még augusztusban megkezdte az adatgyűjtést, miközben a nyomjelzési munkálatok 4000 Ft-os költségének több mint felét is sikerült összegyűjteniük.11

A tervezett vasút kilátásait javította, hogy 1882 nyarán a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara a vonal kiépítésének érdekében felterjesztést adott be a Földművelés, Ipar és Kereskedelemi Minisztériumba. A Kamara állásfoglalása a térség gazdasági fejlődése szempontjából létfontosságúnak minősítette, és a minisztériumi illetékesek figyelmébe ajánlotta a vasút ügyét. A szervezők ekkorra már 3100 Ft-ot gyűjtöttek össze a nyomjelzési munkálatokra. A vasút kiépítésének előkészítésére, befektetői csoportokkal való tárgyalásra 1882 nyarán egy öttagú választmányt alakítottak, Erdődy Gyula gróf elnöklete alatt, ifjabb Batthyány Károly gróf, Illés Ferenc, Putsch Sándor és Szájbely Gyula részvételével. A bíztató kezdet után azonban 2 éves szünet következett, miközben érdemi előrelépés nem történt. Csak 1884-ben sikerült új életet lehelni a vállalkozásba, annak köszönhetően, hogy három prominens közéleti szereplő állt a vasútépítő mozgalom élére. Ekkor Szájbely Gyula lépett fel kezdeményezőként - aki megnyerve Erdődy Gyula gróf és fia, Erdődy István gróf támogatását - kimozdította ki az ügyet a holtpontról.18

SZÁJBELY GYULA, A „VASÚTKIRÁLY”

Szájbely Gyula 1846. február 18-án, egy felvidéki bányavárosban, Bélabányán (ma: Banská Belá, Szlovákia) született. Édesanyja révén német anyanyelvű volt, emellett alap- és középfokú tanulmányait is németül végezte. A családi birtok vezetésébe korán bevonták, ekkor szerezte első gazdálkodási tapasztalatait. Miután a középiskolát kitűnő eredménnyel zárta, jogi tanulmányokat folytatot t Egerben, majd Pesten.13

18