Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: Szombathelyi repülőtér, 1944. augusztus 8. 0 óra 46 perc. 1. rész

Sok hasznos információhoz jutottam a Vas Megyei Levéltárban, ahol a szombathelyi építési vállalkozók iratait őrzik.4 Nagy segítségemre volt az 1961-ben felvett katonai térkép, amelyen akkor pontosan bejelölték a betonból vagy téglából készült régi repülőtéri épületek maradványait.5 Végül hosszan elemeztem azt a légifclvételt is, amelyet egy amerikai légifelderítő repülőgép 1945. március 25-én készített, vagyis közvetlenül azelőtt, hogy a német robbantó alakulatok a rákövetkező napokban az épületeket kevés kivétellel megsemmisítették volna/’

Az „A”-telep részletes bemutatása előtt szükségesnek tartom, hogy vázoljam annak rövid történetét is. A szombathelyi repülőtér eredetileg a K. u. K. 11-es Huszárezred gyakorlótere volt 1889-től, majd miután ezt az ezredet 1912-ben Galíciába helyezték át, a létesítményt az 5. Ulánusezred vette használatba. A repülés elterjedésének kezdetén — annak életképességét bizonyítandó - az úttörő pilóták országszerte bemutatókat tartottak, Szombathelyre többször is eljutottak, 1913. október 4-én a repülőnap helyszínéül a lovassági gyakorlóteret jelölték ki, amely a célnak azután tökéletesen meg is felelt.

Az 1. világháború alatt a légierő, amely egyre fontosabb tényezővé vált, mind több jól képzett pilótát igényelt, s a hátországban - részben a veszteségek pótlására is - kiképző századokat állítottak fel. A szombathelyi lovassági gyakorlóteret repülőtérré alakították át, s 1915 tavaszán az addig - az olasz határ közelében lévő - Aisovizzában (ma: Ajdovscina, Szlovénia) állomásozó 4. pót- századot ide telepítették át, s az olasz fronttól így távolabb, immáron biztonságos körülmények között folytatódhatott a pilótaképzés. Azonnal megkezdték a hangárok és a többi szükséges létesítmény építését. Az év közepén három beton- és négy Hartl-féle, vasból és fából készült hangárt, illetve műhelyt adtak át. A következő években az építkezések tovább folytatódtak, 1918-ban a pótszázad már 10 hangárral és 13 melléképülettel rendelkezett.7

A vesztes háború után hazánkat repülési tilalommal sújtották, a hangárok nagy részét 1920-ban lebontották. A pilótaképzés 1924-ben, rejtett formában indulhatott újra, 1927-ben kezdtek bele az új, immáron nagyobb hangárok kivitelezési munkálataiba — az év elején átadták a parancsnoki épületet is (28) 1929-re két nagy hangárral készültek el (8, 10), s ezeket követte a többi.5

Szintén 1929-ben kezdődött meg a „B” repülőtér kialakítása is. 1936-ban már üzemelt a Magyar Királyi Honvéd 1. számú Önálló Repülőgép-javító Műhely (továbbiakban: 1. számú Műhely), korszerű raktárral 1940-ben egészítették ki (7, 6). 1938-ban a Yasvármegyei Elektromos Művek Rt. 3000 Y-os hálózatát Herénynél légvezetékkel, majd a repülőtér közelében földkábellel meghosszabbították, így oldva meg az „A”-tclepen felépített transzformátorállomás energiaellátását. A kábel innen folytatódott a „B”-telepi transzformátor-állomásig. 1941-ben a kőszegi vasútvonal repülőtéri megállójától délnyugatra új rádió-adóállomás létesült (46). 1942-ben az akadémikusok elfoglalhatták 200 férőhelyes szállásukat (9), s már az új bővítési területen - a hangároktól nyugatra — üzembe helyezték az új 600 fős konyhát és 200 fős legénységi épületet (B[20b] ésC[20a|).

64