Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Farkas Gábor: A zirci apátság nyugat-magyarországi birtoka, a szentgotthárdi uradalom és a szerzetesek, 1878–1950

őszén a szentgotthárdi erdőkben a fakitermelést végezni nem biztonságos, mert a határ menti erdőkben az Ausztriából kivont megszálló orosz csapatokat táboroz- tatták. A viszonyok rendezése után, 1946 elején, indult meg a fakitermelés Csö- rötneken, a fát az alsórönöki üzeni dolgozta fel. 1946-ban, a tavaszi hónapokban, az erdőkben 5000 ni* fenyőrönköt termeltek ki, amelynek egyharmadát a kőszénbányák vásárolták meg. A bányafa árát 39.000 Ft-ban állapították meg, s az összeg kifizetését az Állami Szénbányák Vállalat teljesítette. A bányafát a kitermelő szállíttatta a vasúti rakodókra. Az apátság a fuvarosoknak terménnyel fizetett. A faeladásból az apátság 1946-ban 141.500 Ft jövedelmet kapott.“8

Az igazgató a szentgotthárdi bevételekkel, különösen a rönöki üzem teljesítményével és annak jövedelmezőségével elégedetlen. A hibát a szentgotthárdi gazdasági vezetésben találták meg. Ilerczeg Valér hanyagul vezette a gazdaságot, a rönöki üzemet. Összefonódást állapítottak meg az apáti gazdasági vezető és a rönöki üzem vezetése között. Annak is híre érkezett Zircié, hogy I Ierczeg hazafiat- lanul viselkedett 1945 tavaszán. Politikai tényezők előtt kijelentette, hogy Szent- gotthárdnak és a szomszédos vendek lakta községeknek Szlovéniához kell csatlakoznia, mert „ami nem sikerült 1919-ben. annak most meg kell történnie,”aíl Ilerczeg ellen fegyelmi eljárást indított a zirci apát, ügyét a rendi tanács 1945. augusztus elején tárgyalta. A testület döntése: a vádlott távozzék a rendből. Vele kapcsolatban erkölcsi kifogások is felmerültek a szentgotthárdiak részéről, ami az eltávolítást erősítette („eo ipso dimissus est” = magától értetődően elbocsáttatott.) Helyébe, 1946 elején, Jambrich Oszkár bakonykoppánvi plébánost küldték. Jambrich nehéz szívvel távozott el a bakonyi faluból. Hívei kedvelték, és egy 40 holdas jól jövedelmező javadalmi gazdaságot hagyott el. A gazdasági igazgató Bakonykoppánvba küldte a ciszterci rend számára a fővárosban vásárolt Topoli- no típusú személyautót. Feladatul kapta a szentgotthárdi birtokkezelő, hogy az autóval járja a környék vásárait.'*0

Nyugat-Magyarországon a vásárok 1946-ban élénk forgalmat bonyolítottak le, ahová nagy számban hajtottak fel a gazdák lovakat, szarvasmarhákat. «Jambrich a szentgotthárdi gazdaság mellett a rönöki üzemet is felügyelte. Szentgotthárdnak az apátsági gazdaságok fellendítésében is szerepe lett. Az osztrák határ közelségét a községbeliek kihasználták: Ausztriából igásállato- kat, gépjárműveket hoztak át, azokat eljuttatták az apátsági gazdaságokba, Zirci é, Előszállásra, a gépjárműveket a fővárosba. A gazdasági igazgató összeköttetései révén a fővárosi pénzintézetektől valutát - márkát és schillinget - vásárolt, annak egy részét Szenlgotthárdra küldte. 1945 végén Előszállás három lovat kapott Szentgotthárdról. (Az előszállási uradalom a frontesemények idején valamennyi lovát, szarvasmarháját elveszítette.) A szentgotthárdi jószágkormányzó ígéretet tett az előszállási birtokkezelőnek, hogy a visszahagyott mintegy 600 holdas gazdaságba 8-10 tehenet és legalább 10 lovat küld. Tanácsot is kapott Jambrich a gazdasági igazgatótól, aki 1944 előtt az előszállási uradalom jószágkormányzói tisztét töltötte be. („Szentgotthárdi birtok alkalmas gyümölcs- és zöldségtermesztésre, a lófogatokkal pedig vállaljon fuvarozást ,”)'*1

A lovakat és a szarvasmarhákat Ausztriából kupecek hajtották át a határon, akik a rejtett utakat ismerték, a gépjárműveket pedig a kaszagyár vezetői

59