Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Pivár Tomšić Ella: Adalékok a szlovéniai reformátusok vallási szokásaihoz
a gondnokok karolták fel a gyülekezeteket és a család segítségével nevelték reformátusokká a gyerekeiket. Nemes Gyula helyi földműves hosszú évtizedeken a missziót vezető kopácsi Narancsilc Pál esperes irányításával végezte a hitoktatást: „Volt az alvégen egy üres ház, ahol a gondnok vagy presbiterek a lelkész úr által kijelölt kátét, énekeket, imákat tanították. Ez legfőképpen abból állott, hogy kikérdeztük őket, segítettünk a tanulásban, de a tanítás elsősorban a szülők feladata volt. A konfirmációt vasárnap tartottuk, előtte szombaton a lelkész felkérdezte a kátét, Naran- csik tiszteletes úrnál sosem volt halasztás, minden gyereket megkonfirmált. De nem úgy Póth tiszteletes,v~ annál aztán nem volt mese, ha kellett, korbáccsal verte belénk a hittant, mert nagyon rendtarló, kemény ember volt. A háború után a magyar hittankönyveket Vajdaságból szereztük be." Nagy Dániel, nyugalmazott szentgyörgyvölgvi lelkész, 1995 óta nagy gonddal végzi Szentlászlón, Csekefán, Szerdahelyen és Domaföldön a hitoktatást, ahol nem csak a református, hanem evangélikus családok gyermekei is rendszeresen járnak a hittan órákra. Bár ma már rendszeresen evangélikus vagy katolikus párt keresnek maguknak a fiatalok, felméréseimből kimutatható, hogy nem a vegyes házasságokból erednek az alapvető problémák, hanem a 60 évvel ezelőtt keletkezett űrből, ami miatt kétszeri kisebbségi sors szakad a határ tövében élő reformátusokra. A 18. századi válságos korszakban kezdődött a „fehér pestis”, az „egykés” családok kialakulása, ami a népesség csökkenéséhez, de a vagyon gyarapodáséi]oz vezetett. A református falvakban a földművelés és az állattenyésztés jelentette az életformát, kézműveseik, néhány molnáron, gerencséren és fainegművelőn kívül nem voltak. Értelmiségi rétege későn, az 1970-es évek után kezdett kialakulni. Papjaik, tanítóik a történelem folyamán máshonnan származtak, és nincs rá adat, hogy maguk közül való embert küldtek volna iskolákba. A zárt közösség 1950 után kezdett megnyílni, amikor a vegyes házasságok révén változott a merev életvitel, de ezzel párhuzamosan, állandó szellemi irányító hiányában, a kálvinista értékek és normák is kezdetek lazulni. Elsősorban a vallási nevelés szenvedett csorbát. A gyermekek erkölcsi és vallási nevelése elsősorban az anya, a nagyanya feladata volt, az apa inkább gazdasági teendőkre oktatta a fiúkat, de tekintélyével hozzájárult, hogy szó fogadókká, tisztesség- és kötelességtudóakká váljanak. A tanító mellett fontos szerep jutott a faluközösségnek is, ahol főleg az idősebbek - tekintet nélkül a rokonságra - a gyerekeket intették, sőt a gyámoltalanabb családok utódait rendre tanították. A népiskola utolsó osztálya befejezésével mehettek a fiatalok konfirmációra. A fiatalok nemi felvilágosítása a lányoknál elsősorban az anyára, nagyanyára, idősebb testvére vágj" rokonra hárult. A fiúk nemi felvilágosítást az apjuktól kaptak, vagy az idősebb falubeli férfiak és legények beszéde alapján kezdték szemlélni ilyen irányban a világot és még mind mondani szokták: „a zélőseszü leginnek mindig nyitva vót a szöme meg a ...” . A múlt század második feléig családalapításra későn került sor: a férfiak házasságot átlagban 30, a lányok 25 éves korban kötöttek. 24
